Küldöttség Gaiushoz
| Küldöttség Gaiushoz szerző: Alexandriai Philón |
Készült: i. sz. 40.
XXXVIII. rész ((Pilátusról))[szerkesztés]
Pilátus császári helytartó volt, akit Júdea procuratoranak neveztek ki. Nem is annyira Tiberius iránti tiszteletből, mint a tömeg megszomorítása végett aranyozott pajzsokat állíttatott fel Heródes palotájában, a szent városban. Ezeken sem emberalak, sem más tiltott dolog nem szerepelt, kivéve a kötelező feliratot, amely két dolgot tartalmazott: felállítója nevét és annak nevét, akinek tiszteletére felállította azt. Miután a sokaság tudomást szerzett a dologról – márpedig az esemény már közismertté vált –, kijelölték a király négy fiát szószólójukul, akik a királyi méltóság és rang birtokában voltak, valamint más leszármazottait is, továbbá saját hivatalnokaikat, kérlelték Pilátust, hogy vonja vissza a pajzsokkal kapcsolatos újítását, és ne bolygassa meg ősi szokásaikat, amelyeket korábban minden időben a királyok és a császárok is megőriztek. Amikor makacsul elutasította kérésüket – ugyanis makacs természetű volt, és kérlelhetetlensége önteltséggel párosult – felkiáltottak:
- Ne szíts viszályt! Ne okozz háborút! Ne zavard meg a békét! Az ősi törvények megvetése nem jelenti a császár tiszteletét! Ne legyen számodra Tiberius ürügy a fenyegetésre, amellyel nemzetünket illeted! Neki ugyanis nem áll szándékában törvényeink eltörlése. De ha mégis azt állítod, mutass nekünk vagy egy rendeletet, vagy egy levelet, vagy valami hasonlót, hogy véget vessünk zaklatásodnak, és követséggel járuljunk a császár elé!
Ez a legutolsó érvük ingerelte fel leginkább Pilátust, aki nagyon is tartott attól, hogy ha valóban követséget küldenek, egyéb döntéseit is mind számon kérik rajta: a megvesztegetéseket, erőszakosságát, mohóságát, bántalmazásait, fenyegetéseit, az egymást érő, bírói ítélet nélküli gyilkosságokat, vég nélküli és borzalmas kegyetlenkedéseit. Haragos természetű és bosszúálló ember lévén igen nagy dilemmában volt, mert ahhoz sem volt elég bátorsága, hogy visszavonja a már megtett felajánlását, de alattvalóinak tetszésére sem akart semmit tenni, ugyanakkor jól ismerte Tiberius állhatatosságát az ilyen ügyekben. Amikor a küldöttség tagjai látták ezt, és megértették, hogy megbánta, amit tett, bár ezt nem akarta kimutatni, könyörgő levelet írtak ügyükben Tiberiusnak. Milyen szavakat mondott ő Pilátusra, amikor ezt elolvasta, és hogy fenyegetőzött! Túlzásnak tűnhetne leírni, mennyire haragudott, noha nem egykönnyen jött indulatba, de tette magáért beszél. Mivelhogy még a következő napot sem várta meg, hanem azonnal levelet írt, amelyben ezerszer is korholja és ostorozza merész újításáért, valamint megparancsolta neki, hogy azonnal távolítsa el a pajzsokat, és vigye azokat a fővárosból a tengerparti Caesareába, melyet a Te dédapádról[1] Szebaszténak neveztek el, és ajánlja fel őket ott a Szebaszteionban. Mindez meg is történt. Így sem az imperátor tekintélyén nem esett csorba, sem a város ősi szokását nem sértették meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Augustus császár