Köszöntő (Barcsay Ábrahám)

A Wikiforrásból
Köszöntő
szerző: Barcsay Ábrahám
Nagy-Próna, 16. Máj. 1771.

                           Radvánszky Jánosnak.

Valamint a kulacs, János is kétféle.
Vagyon lelki János, van testi sokféle:
Lelki van ugyan négy, mindenik szent János,
Úgymint ama pusztán sáskát evő János,
Van rostélyon sütött, s olajban főtt János,
Van Nepomucenus, ki a mai János.
Mondd meg már, barátom, melyiket innepled,
Talám mind a négyet egyaránt tiszteled?
Vagy talám hírekben ha még nem esmered,
Lássuk, a testik közt melyiket kedvelled?
Van szőke, van barna, vagyon piros János,
Van füles, van fejes, vagyon torkos János,
Van fogas, van hasas, vagyon Kolbász János,
Van boros, van seres, vagyon pipás János,
Van szurkos, van szennyes, vagyon csinos János,
Van borzas, van kopasz, vagyon csicsos1 János,
Van kövér, van száraz, vagyon izmos János,
Van gazdag, van szegény, vagyon Palits2 János.
De ki számlálhatná meg: mennyi a János?
Még - a ló is János, mikor bojtorjános.
Lásd, mennyi druszád van, jó barátom János,
De tudd meg, mily kevés légyen igaz János.
- Igaz vagy, azt tudom, mivel tapasztaltam,
Veled a barátság hívségét kóstoltam.
Minden bánat nélkül naponkint múlattam,
Érzem most a súlyát, midőn eltávoztam.
Ilyen sorsa van az érzékeny szíveknek,
Önnön boldogságok oka keserveknek,
Ilyen a jutalma érzékenységeknek,
Egy kútfőből ered oka örömeknek.
Szerencsétlen, aki ezt még nem kóstolta,
Ámbátor világnak felét meghódolta,
Pilades3 hívsége hajdan megmutatta,
Midőn Orestesét magához kapcsolta.