Körlevél a lengyel függetlenségért (1915)
szerző: Magyar–Lengyel Egyesület
„Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!
A világháború eredményeit megállapító békekongresszus ki fogja mondani ítéletét Lengyelország jövendő sorsa fölött is.
Mi magyarok, ezeréven keresztül éltünk csaknem példátlanul álló szomszédi barátságban Lengyelországgal. Birodalmunk akkor volt a legnagyobb, mikor Nagy Lajos a lengyelek koronáját is a fején hordta. Lengyelország még a Báthory István idejét siratja az idők végtelenségéig vissza. Még nemzeti védszentet is mi adtunk nekik: Hedviget, a magyar királyleányt. Még a szabadságharcunk legfényesebb csillaga: Bem is lengyel égről bújdosott hozzánk.
1849-ben a Kárpátokon áttörő orosz hadak az ott őrt álló Lengyel Légió holttestén át tudtak csak a termő lankákra leereszkedni s napjainkban rettegve átélt orosz támadás első hullámait a legendás Lengyel Légió gyermekei fogták fel. Falvakat, városokat, megyéket mentettek meg az elpusztulástól. Minket védtek, mialatt a saját hazájukat rommá, pusztasággá tette a háború.
Lengyelország felosztása a világhistória egyik legigazságtalanabb eseménye volt. És ha az erre vonatkozó okmányok egyetlen betűje is a lengyelség bűnén alapulhatott volna, saját vére hullásával ezerszer lemosta már ez a nép a múlt minden hibáját. Lengyelország felemelt fővel, joggal kérhet szabadságot a maga számára. A múltnak és napjainknak aktáit megnyugvással, önérzettel terjesztheti a nagy bíróság elé.
Mi bízva hiszünk abban, hogy a világ sorsát bölcsen intéző kongresszus igazságot fog szolgáltatni a lengyeleknek is. De kötelességünknek tartjuk mégis, hogy kifejezést adjanak a világ színe előtt a lengyelek iránt érzett rokonszenvünknek, érzelmeinknek. Idézzük fel a haza bölcsének, Deák Ferencnek az alakját, aki az országgyűlésen emelte fel hatalmas szavát a lengyelek érdekében. Lássuk Kossuth Lajost, aki mindent elkövetett, hogy Viktor Emánuelt és III. Napóleont a lengyelek érdekében való intervencióra bírja s kövessük id. Andrássy Gyula grófot, aki nyiltan, politikai felelősségének tudatában volt a lengyelek igaz barátja.
Szólaljon meg Magyarország és kérje a lengyel kérdés méltányos, igazságos elintézését.
Ha mással nem tudjuk, legalább kérésünkkel támogassuk őket szabadságuk visszaszerzésében. Nagy becsületet szerzett a magyar a maga nevének, az ő önzetlen szava súllyal fog mindenesetre beleesni az igazság mérlegébe.
A Magyar-Lengyel Egyesület, amely a két nemzet közötti régi kapcsok megszilárdítását tűzte ki elsősorban feladatának, az egész Magyarországhoz fordul azon kéréssel, hogy adjon kifejezést a lengyel nemzet iránti rokonszenvének. Nyilatkozzék meg szíve szerint és hatalmazza meg majdani képviselőjét, hogy a lengyelek ügyében való kérelmét terjessze elő a békekongresszus tárgyalásai alkalmával.
A t. törvényhatóságokhoz azon tiszteletteljes kérelemmel vagyunk bátrak fordulni, hogy ezen felhívást és kérelmet a közgyűlés tárgysorozatába felvenni, tárgyalni és támogatni s ebben az értelemben a magyar országgyűléshez felírni kegyeskedjék.
A Magyar-Lengyel Egyesület nevében:
Budapest, 1915 augusztus 25.
Dr. Nyáry Albert báró s. k.elnök.
Miklósi Ferdinánd Leó s. k.titkár. ”
Források
[szerkesztés]- Nyáry Pál: Magyar–Lengyel barátság. Budapest, 1938. 40–42. (Megjelent a „Szabadság" 1935 aug. számában is.)