Körfolyam
| Körfolyam szerző: Komjáthy Jenő |
Szerelmes lányka sóhajából
A rózsatőn virág fakad,
És a virág lehelletéből
Szerelmes, édes gondolat.
A hangtalan vágy megfogamzik,
A durva kőben akarat;
A földet forró vágy hevíti,
Kaszás a réten vért arat.
Felhős a lég a kínborútól,
Mitől a homlok gyöngyözik;
A szem s az ég testvéri búban
A szomju földet öntözik.
Mi zokogunk a viharokban,
Bennünk a föld szive dobog;
Az dúlja széjjel zöld vetésink,
Ami szivünkben háborog.
Mi kacagunk a viharokban,
A vészben lelkünk kínja dúl;
Mi rohanunk szélvész-alakban
Sikoltva, rémesen, vadúl.
Szivünk a fényt szinekre bontja,
A napsugár gondolatunk;
A mennydörgés szivünk haragja,
Szférák zenéje a dalunk.
E csillagboly parányürében
A csepp is lélekszámba megy.
A mindenségnek csarnokában
Áll lángbetűkkel: Minden egy.