A lap feldolgozottságának foka

Könyv

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Könyv
szerző: Gárdonyi Géza

      Mikor a Bibliáról beszélek, jobban az Új-testamentumról beszélek. Az Óban csak az első négy fejezet, a Zsoltárok, Jób és Bölcs Salamon könyvei azok, amelyek világossága kiolthatatlan, mint a csillag-tűz.
Az első könyv tehát a Biblia. De a második semmiesetre se legyen más, mint egy jó Bibliamagyarázat.
Magyarázat nélkül olvasni Bibliát annyi mint Bädecker nélkül menni ismeretlen földre.


A Biblia mellé tegyétek Buddha beszédeit. (Die Reden Gotamo Buddha's Leipzig. W. Friedrich. A fordító neve Neumann.) Ez nem olcsó könyv: egy tehén ára rámegy. De biztosítlak benneteket, hogy többet ér.
És ehhez szerezzétek meg az összes vallásalapítók könyveit.
A vallásalapítók mind lelki-emberek voltak. Kiváló szellemek, akiket vagy az Ég küldött közénk vagy maguk vállalkoztak szeretetből arra, hogy testet öltsenek. Mindegyik a maga korához és maga nemzetéhez alkalmazta a tanítását, de mindegyik a legnagyobb igazságokat tette a tanítása magvának. Tanításuk alapja azonos, csak egyik a másikat kibőviti.
Ahol pedig egymástól eltérnek, könnyű meglátnunk, hogy ez azért történik, mert mindegyik más-gondolkodásu és máserkölcsű népnek beszél.
De ők a legértékesebb emberek!


Az első regény amit olvasunk: Robinson. Az első filozófia: Büchner. Robinson édes tej. Büchner édes méreg. E méregnek ugyanaz a hatása a lélekre, mint az első pipának a testre.
Mert csak az éretlen elméjű emberek olvassák komolyan, akik még ellent-gondolni nem tudnak.
Büchner kimondja, hogy nincs Isten, mert nem láthatjuk, s mert a Föld nem paradicsomkert. Az ő feje az a lámpás, amelylyel be lehet világítani a Végtelenség templomába. Az ő keze az az erő, amelylyel le lehet rántani az Istent a világmindenség közepéből. Mily együgyűség! Ha Büchner festőnek született volna, bizonyosan azt a képet festette volna meg, hogy az Istent az emberek rabláncon hurcolják a guillotin alá.


Ha valaki gyermekkorában kapna egy üres könyvszekrényt, érdekes lenne följegyezni, hogy ötven éves koráig hányszor és hogyan változna benne a könyv?
Az értelmi fejlődésnek lépcsőzetét látnánk a följegyzésben.
A lépcsőzet a tankönyveket és szakkányveket nem jegyezve azt gondolom a következő nyolc fokot mutatná.
I. Mesék, ponyvahistóriák, képes biblia, minden ami csodálatos és álomvilági.
II. Vadászkalandok, rémregények, lovagregények, vitézlegendák, - a csillogó hősök világa. Szinmüvekből olyanok, amelyek főszerepét primadonna játsza. Primadonna huszárnadrágban, tóthalinában vagy parasztgatyában.
III. Korpa.
IV. Kalandos regények. Sue, Dumas, Jókai, Verne, humoreszkek, poros hősök világa.
V. Érzelmes könyvek. Jókai marad. Petőfi, Heine, Sekszpirből Rómeo és Julia és némely uj költő. Virágos és holdfényes világ.
VI. Valóságos utazások, népies nyelven irt történelem, életrajzok, költői elbeszélések; vígjátékok, Dickens, Dosztojevszky, Hugó Viktor (Századok legendája). Közben naturalista írók Zólától Gorkijig.
VII. Darwin, Häckel, Büchner, Schopenhauer, Moleschott, Spencer, Sekszpirből a tragédiák.
VIII. Vallásalapítók. Pozitivisták. Sekszpirből Hamlet. Hamlet magyarázatok. Oknyomozó történelem Buckle. Teleologia, theosofia, theologia, elméleti spiritismus, bibliamagyarázatok, occultizmus. Biblia. A továbbiakban is merőben lelki olvasmányok.
Ime nyolcszor ürül ki és nyolcszor telik meg a szekrény.
És e vázlatos jegyzékből megítélhetitek hol álltok a lelki fejlődésben? és hova juttok legközelebb.


A régi mesékben a varázslók könyvből idézik a szellemet.
- Jelenj meg! Hozd el az Aladin lámpását! Vigy el engem ide, vagy oda! Hozz kincset!
Ma már ez nem is mese. Külön varázsló tudomány se kell reá. Akárki is szerezhet olyan könyveket, amelyekben van szellem, s a szellem a könyv első felnyitására megjelenik; hozza a világosságot; visz bennünket ereje szerint távol szép világokba, vagy hord nekünk aranynál értékesebb kincseket...


A könyv is emberi test. Papiros-test. A Földön élt lélek világító része maradt benne. S hangtalan beszéde könnye, mosolygása, - szíve dobogása.


A meghalt írók úgy mentek el tőlünk, mint a mesében a tündér-leány a reá bukkanó pásztor elől:
A gyepen ottmaradt a gyémántos selyemfátyol...


Mégiscsak nagy valami, ha elgondoljuk, hogy a világ száz legokosabb, legkedvesebb emberét betehetjük a szobánkba.
S nem foglalnak el nagyobb helyet, mint egy vadászpuska hossza!


Melyik az a száz iró, akit holtig való társaságunknak válaszszunk?
Erre csak az ország-járó könyv-vigécek készek a felelettel.
Más emberfia azt véli, hogy nem lehet száz olyan írót összeírnia.
Más iró kell az alacsony embernek. Más a magasnak. Más a nőnek. Más a férfinak. Adás a fiatalnak. Más a vénnek.
A testnek minden időben, minden rangon elég egy könyv, - a szakácskönyv. De a lélek késő vénségig fejlődik, és sok lépcsőfokon haladoz fölfelé.
Épp az olvasmányaiból ítélheti meg kiki a fejlődését.
Micsoda távolság választja el a tündérmeséket a reális történetektől! A testi küzdelmek iránt való érdeklődéstől! Az állati korunkat a szellemi korunktól!
Az emberi lélek könyvekben vedlik.


Semmisem olcsóbb a könyvnél. Aki csomósan veszi, az látja. Tiz könyv közül mindig találunk egyet, amely mind e tíznek az árát megéri. S egy másikat, amely a következő tíz könyvnek az árát is előre megadja.


A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.


A könyvtárt összeállítani nem lehet egy-rántásra. A könyvszerető ember egész életén át szemelget, válogat.
Könyvtár-összeállításban irodalom-történethez igazodni... Ne felejtsük el, hogy az irodalomtörténetet tanárok csinálják!
A tanárok egy-rendbe iktatják a szenet a gyémánttal, és a verebet a fülemilével.


Nagy emberek életrajzaiban felháborító indiskréciókat tálalnak fel az írók, azaz dehogy írók, sertésorru turkálók. Az alacsony érzésű falja ezeket a firkálmányokat, mert csak az érdekli, hogy honnan jött elő ez az emberi tünemény? s hogyan lett azzá ami lett? Külsőségekben keresik az okokat, s azt gondolják hogy azonos körülmények között belőlük is az lehetett volna. Mintha bizony a tyukból lehetne sas, ha véletlenül a sziklák ormán kel ki a tojásból.


Emberfajunk lelki fejlődése csak az utóbbi egynehány században:
Mátyás idejében még divatoztak a lovagi tornák. Ariosto is abban az időben énekelte a rettenetes erejű Roland történetét.
Testi embereknek ünnepei is testiek. A farsang, a nagy ivások. Legdicsőbb valami az izomerő. Költők rongyoskodnak, mészárosok pompáznak. A Sekszpir drámák írója iránt senki se érdeklődik: maga Sekszpir igazgató ur irja-e vagy másvalaki az ő nevén?



Mese.
Okuljatok!
A fülemile egyszer egy szamarat látott csöndes legelésben a telek végén. Szólott elgondolkodva:
- Szenvedek, ha elmaradottságot látok. Tudom, hogy nem tehet róla szegény, és Isten őrizzen attól, hogy megvessem őt. De szeretnék rajta segíteni.
A műveltség ős-elemi iskolája a dal. Megajánlom neki, hogy művelem.
A szamár beleegyezett.
A leckét mingyárt meg is kezdték.
A szamár leheveredett a fa árnyékába. A fülemile meg rászállt egy kiálló ágra, és megeresztette édes tudományát: dalolt, csicsergett-csattogott torokfáradásig. Mikor aztán a szamárra nézett, hogy lássa a hatást, azt látta, hogy a szamár álmosan bóbiskol.
A fülemile elhallgatott. A szamár még csak a fülét se billentette meg.
De íme a telek tulsó végén megszólal egy másik szamár: éktelen nyers és értelmetlen nyikácsolás a hangja...
A szamár szeméről egyszerre ettünt az álmosság. Felemelte a fejét.
Figyelt...


(Az alantas irodalomnak is megvan a maga közönsége.)


Ne nézzük a nagy embereket közelről.