Könyeim
szerző: Petőfi Sándor
1
Áldás reátok, ligetemben
Odább iramló csermelyek!
Utaitokon a szép tavasznak
Himes virági termenek.
Ez arc fölött is két patak foly,
Folytok, szerencsétlen könyek!
De halvány pályátok körében
Virágok ah nem zsengenek.
2
Forró sugárokat
Lövel a nyári nap;
Sugári lánghevén
Patak, folyó apad.
O forró nyári nap,
O lángoló sugár,
Könyűmnek árjait
Apasztanád ki bár!
3
Eljött az ősz; a part virága
Hervadva hull a csermelyár habjába.
Eljött a bú; az élet kéje
Kihalva fúl a könyek özönébe.
4
O télnek dermesztő hidegje!
Mely a folyókat lebilincseléd;
O télnek dermesztő hidegje,
Bilincseld le szememnek csepkönyét!
5
Fuss, oh patakcsa,
Fuss csüggedetlen;
Megnyúgoszol majd
A tengerekben.
Hullasz könyüm, hullj;
O a halálban
Számodra is tán
Megnyúgovás van.