Könny-korsó
Más a borokra való, más olajat fog a mélyén,
vájt üregében alant, mesteri máza megett.
Kisded öbölke, szegény, karcsú─ törékeny edény én,
óvtam az elzuhogó könnyet, a permeteget.
Érik a bor s az olaj tisztul a kőben, a korsón.
Mit tesz a könny mivelünk? ─ Életem elnehezült,
egy darabig ragyogott, fénybe borult a koporsóm,
végül is összerepedt s őrzöm a semmit, az ürt.