Kömives Kelemenné

A Wikiforrásból
← Székely balladák (Tartalom)Kömives Kelemenné
(Székely ballada)

  Tizenkét kömijes ésszetanakodék
Magoss Déva várát hogy felépittenék
Hogy felépittenék félvéka ezüstér
Félvéka ezüstér félvéka aranyér
Déva várossához meg is megjelöntek
Magoss Déva várhoz hézza is kezdöttek
Amit raktak délig leomlott estére
Amit raktak estig leomlott röggère
  Megint tanakodott tizenkét kömijes
Falat megállitni hogy lössz lehetséges
Mig elvégre ijen gondolatra jöttek
Egymás között szoross egyességet töttek
Kinek felesége legelébb jő ide
Szép gyengén fogjuk meg dobjuk bé a tüzbe
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
  Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom
En uramhoz mönni lönne akaratom
- Kömives Kelemèn felesége mongya -
Fogd bé a lovakot fogd bé a hintóba
Fogd bé a lovakot áj is gyorsan elé
Hadd mönnyünk hadd mönnyünk Déva vára felé
  Mikò fele uttyát elutazták vóna
Eröss üdő vala záporesső hulla
Asszonyom csillagom forduljunk mü vissza
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba'
Az éjjel álmomba ojan álmot láttam
Kömies Kelemön udvarába jártam
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva
Annak közepibe méj kut vala rakva
S az ő kicsi fija oda beléhala
Az éjjeli álom nem telik ma jóra
Asszonyom asszonyom forduljunk mü vissza
Kocsisom Kocsisom nem fordulunk vissza
A lovak sem tiéd a hintó sem tiéd
Csapjad a lovakat hadd halaggyunk elébb
  Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Kömijes Kelemen őköt észrevevé
Megijede szörnyen imádkozik vala
Én uram Istenem vidd ê valahová
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát
Vessen a hintónak négy kereke szakát
Csapjon le az utra tüzes istennyila
Horkolva térjenek a lovaim vissza
  Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Sem lovat sem hintót semmi baj nem lölé
  Jó napot jó napot tizenkét kömijes
Neked is jónapot Kelemen kömijes
Köszöne az asszony az ura válaszolt
Édös feleségem neked is jónapot
Hát ide mé' jöttél a veszedelmedbe
Szép gyengén megfogunk bédobunk a tüzbe
Tizenkét kömijes azt a törvént tötte
Kinek felesége hamarébb jö ide
Fogjuk meg szép gyöngén dobjuk bé a tüzbe
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Csak igy nyerhessük el annak drága árát
  Kelemenné asszony hogy átalértötte
Bánatos szivének igy lött felelete
Várjatok várjatok tizönkét gyilkosok
Amig búcsut veszek csak addig várjatok
Hogy búcsut vöhessek asszonybarátimtól
Aszonbarátimtól s szép kicsi fijamtól
Mett a halottnak is hármat harangoznak
Én árva fejemnek égyet sem kondítnak
Kelemenné asszon aval hazamöne
Eccê' mindenkorra hogy végbúcsut vönne
Hogy végbúcsut vönne asszonbarátitól
Asszonbarátitól s szép kicsi fijától
Aval visszamöne Kömies Kelemenné
Sirva halatt magoss Déva vára felé
Megfogák szép gyöngén betötték a tüzbe
Az ö gyönge hammát keverék a mészbe
Aval álliták meg magoss Déva várát
Csak igy nyerheték meg annak drága árát
  Kömies Kelemön mikô hazajöve
Az ö kicsi fija jöve vélle szömbe
Isten hozott haza kedves édös apám
Hô maratt hô maratt az én édösanyám
Az ő édes apja neki így felele
Hadd ê fijam hadd e hazajő estére
Istenem Istenem este is êjöve
Mégis édös ànyám még haza nem jöve
Àpám édös àpám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Hadd ê fijam hadd ê haza jő rêggêre
Az ő édes apja neki igy felele
  Istenem istenem röggel es êjöve
Mégis édös ànyám még haza nem jöve
Àpám édö àpám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
  Mönny ê fijam mönny ê magoss Déva várra
Ott van a te ànyád kőfalba van rakva
  Elindula sirva az ő kicsi fija
Elindula sirva magoss Déva várra
Háromszô kiáltá magoss Déva várán
Ànyám édös ànyám szój bár egyet hézzám
Nem szolhatok fiam mett a kőfal szoritt
Erös kövek közé vagyok bérakva itt
  Szüve meghasada s a főd is alatta
S az ő kicsi fija oda beléhulla