Kígyóbűvölés
Ha a piacon illeg a varázsló,
töksípot fúva, mely igéz, bűvöl,
lehet, hogy egy járókelő parázsló
dalára a mély bódé-sűrűből
a síp felé kíváncsi gyermekül jő,
s a hang akar, akar és arra vágy,
hogy kosarán merev legyen a hüllő,
majd hízeleg neki, hogy lenne lágy
és fújja szédítőn, vakon a színdús
dalt, mely ijeszt s oldozva ad hitet —;
aztán elég egy pillantás: az indus
egyszerre úgy megrémített,
hogy belehalsz. Azt érzed, szörnyű tűzzel
rogy rád az égbolt. Az arcod előtt
ugrás cikázik a fejedbe. Fűszer
bódítja el zord, északi velőd,
s te veszve vagy. Folyton rajtad csörömpöl,
a nap tüzel, a láz akár a bor,
botok merednek föl, gonosz örömtől,
s a méreg a kígyóba forr.