Kérdések (Komjáthy Jenő)

Kérdések szerző: Komjáthy Jenő

Valami bűv, mámoros álom
Reszket a lények méla szemén,
Remeg a légben, rezg a füszálon,
Surran a földnek tarka szinén.

Honnan e mámor? Honnan ez álom?
Szív hova száll? Virág mire nyit?
Egy-e a Szépség és az Igazság?
Égbül a földre vezet-e hid?

Valami pajzán, csintalan inger
Játszik a szűz szempilla alatt,
Rózsaszemérmet ragad a tenger,
Zajlik a vér a hószin alatt.

Honnan e kellem? Honnan e bűbáj?
Csókba, gyönyörbe mért ful az éj?
Céltalan üdvre mért tör a semmi?
Hol van az okfő s hol van a cél?

Valami titkos, édes igézet
Hint a szivekbe mákonyi kéjt,
Küld a virágok kelyhibe mézet,
Lányok ölébe csalfa legény.

Minek e játék? Minek e tréfa?
Pajkos örömre mért jön a bú?
Minek e csalfa, balga bujósdi?
Mért hull a porba a szűz koszorú?

Valami csodás, végtelen érzés
Suttog az erdők ága-bogán,
Tűzre fokozza őshegyek ércét,
Zúg a világok fürge sokán,

Mért dul a tűz? Mit suttog a szellő?
Honnan e lánghév? Honnan e láz?
Hol van a mélye? Hol van a nyitja?
Más-e a lényeg, más-e a máz?

Valami őrült, féktelen áram
Vágtat a síkon, a bérceken át,
Törtet a tarlón, csörtet a sűrűn,
Harsonahangon zúgva dalát.

Vajj hova száguld? Ó, van-e lelke?
Érez-e, s vajj mit érez a vész?
Ó, van-e, kérdem, szív a viharban?
És van-e szellem? És van-e ész?

Hova siettek, hova rohantok
Szertelen, ádáz, büszke erők?
Révbe se köttök, partra se juttok,
Nem ad az ég, sem a föld pihenőt.

Ó, van-e lényeg? Fölszin-e minden?
Mélyibe nem hat emberi szem.
Jaj, beh magányos! Jaj, beh talányos!
Átok uralg-e mindeneken?

Végtelen örvény, nyílj meg előttem!
Állj! Ki vagy? Szólj hát, vad rohanat!
Vessetek lobbot szellemi szférák,
Esdeni hallván hő szavamat!

Isten az égben, ördög a mélyben,
Válaszod esdem, követelem!
Eleget láttam, eleget éltem,
Gúnyt minek űz e játszma velem?

Céltalan célra, úttalan úton,
Járjak-e mindig álmatagon?
És az egészről, e csodalétről
Végre lemondjak hullatagon?

Céltalan élet munkanyügében
Elpazaroljam ifju erőm?
Túlnani látás dőre fejében
Hulljak-e sírba majd epedőn?

Vagy csak a részlet nyitva előttünk?
Csukva örökre az isteni telj?
Vagy maga félszeg tán a teremtés?
Teljesen értőn sohse felel?

Büszke hatalmak! Szóba se állnak,
Tova sietnek mind hidegen.
Ó, mi talányos! Vajmi magányos!
Érzem, ah, érzem, mind idegen.