Kéjvágy

A Wikiforrásból
Kéjvágy
szerző: Kosztolányi Dezső
1905 - Zsengék, töredékek, rímjátékok

Sovány vak ember
sziklára kötve
magába gunnyaszt,
egy hegynek ormán.
Az ajka száraz,
heves tüzekben
sötétre égett.
Nincs már könyűje,
se csókja, bókja,
régen kifáradt
a szív csatáján.
Ül mozdulatlan,
lustán merengve,
csak foga villog
az éjszakában.