Károly császár forrásaihoz
Forrás, kit Helicon kara méltán zöngve magasztal,
Honnan hő folyamid, híg kén- és (oh csuda!) élő
Mész-ereid? Vajon, a mely Siciliában az Aetnát
Élteti, a tűz, vagy Pluto s a Styxi közelség
Az melegíti vized? Bajaenak martja irígyel
S mely Antenor-lakta Timáyra tekinget, a kútfő
S mely kék Kajna körűl támad, nemesítve halálod
Által, régi királyok legszentebbike Károly.
Nézd, mint hányja kevély buborékját a levegőbe!
Mint tarkázza kövét márványnyá, a melyen elfoly;
Iris alig ragyog oly sok szinbe’. Fakadj is örökké
Szent forrás bőven, s légy üdvöd az emberi nemnek;
Tőled az agg erejét, a félénk lyányka virágzó
Szépségét, s valamennyi beteg hadd nyerje meg újra
Felgyógyulását s térjen vidúlva honába
Mind, ki törött testét kristály vizeidbe meríté.