A lap feldolgozottságának foka

Káldy Gyula

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Káldy Gyula
szerző: Gárdonyi Géza

       Érdemes és tisztelt Szerkesztő úr.

Ön megkért engem, hogy lapjába írjak a lap tere szerint egy nyolcvansoros ismertetést Káldy Gyula legújabb füzetéről, amely a mi régi szép magyar muzsikatermésünk java részéből van összeállítva, ─ és pedig írjak azért, mert én mint magyar érzésű ember meg tudom becsülni Káldy Gyula érdemét és füzete értékét.
Köszönöm ezt a bizalmat. Bizony zavarba ejtett vele. Káldy Gyulának a gyűjtései és hazafias buzgalma fölött nem tudom én nyolcvan sorban kiönteni az örömömet és lelkesedésemet.
Most csak annyit, hogy már az a első megmozdulása felköltötte az én érdeklődésemet. Vártam, hogy az akadémia, vagy a Kisfaludy társaság kapva kap a mondhatatlan becsű gyűjtésen és Káldy Gyulát száz kézzel segítve igyekszik a nemzetnek a régi zeneköltészetünk szétveszendő maradványait, nemzeti érzéseink gyönyörű kifejezéseit a századok oltárán lángolt tűznek maradékmelegét megmenteni. Azonban sem az akadémia, sem a Kisfaludy társaság nem mozdult. Ha csuvasz, cseremisz, vogul, osztyák, zürjén muzsikárol volna szó, akkor az akadémiánk bizonyára módot kínált volna Káldynak arra, hogy egész életét a nemzeti zenénk bibliájának összeszedésére fordítsa. S ha Káldy Gyula gróf vagy dúsgazdag ember volna, a Kisfaludy társaság is nemzetünk dicsőségét, zeneköltészetének megtalált kincsesbányáját látta volna meg Káldy három kiadványában.
Így azonban, hogy Káldy a régi magyar zene fölkutatását tűzte ki életcéljául, sem az akadémia, sem a Kisfaludy társaság meg nem látja és meg nem segíti a működésében.
Nemzetünk ezeréves fenállásának ünnepére az Atheneum készített nagy és szép nemzettörténelmet. Lampel cég a szabadságharc történetét íratta meg egy nagyszabású munkában. A városok szobrokat állítanak. A kormány kiállítást rendez. Az egész országot a nemzeti érzések fölmagasodó hullámai járják be, csak a Magyar Tudományos Akadémia marad idegenül hideg, meg a Kisfaludy társaság, meg a Petőfi-társaság marad mozdulatlan.
A milleniumi ünnep kimagasló és maradandó becsű munkájának tekintem én Káldy három füzetét: A Kuruczdalokat, a Verbungosokat és a Régi magyar zene kincseit.
Nem kell azokat darabonként ismertetnem. Minden kis hangjegy, amely nemzeti érzéseink visszhangja a multból, épp oly becses, mint a halotti beszéd, az enlakai írás, a névtelen jegyző könyve vagy a benepusztai sírlelet. Rákóczy siralom dallama, a Hej Rákóczy, Bercsényi nóta többet mond nekem a nagy szabadságharcról, mint a sok kötet leírás s Bihary, Lavotta és Csermák kesergőiből jobban kiemelkedik nekem a századunk elejének a lelke, mint akármilyen és akármennyi tudós kortörténeti írásaiból.
Káldy Gyula e munkájával örök hálára kötelezte a nemzetet. Limbeck Ferenc győri polgármester háromezer eredeti magyar népdalt ajánlott fel ezelőtt tizenöt évvel ingyen az akadémiának és a Kisfaludy társaságnak. Mind a kettő visszautasította. Káldy Gyula is maradjon az akadémia és a Kisfaludy társaság nélkül a nagy feladatok munkása. Az ilyen munkának eredménye a nemzeté ugyan, amennyiben közkinccsé válik, de jutalma mindig az érdemes munkásé, ha nem is egyéb az, mint boldogító öntudat.