Kádár Kata
(Székely ballada)
Anyám Anyám édös anyám
Gyulainé édös anyám
Én èvöszöm Kádár Katát
Jobbágyunknak szép leányát
Nem engedöm édès fijam
Gyula Márton
Hanem vödd el nagy uraknak
Szép leányát
Nem kell neköm nagy uraknak
Szép leánya
Csak kell neköm Kádár Kata
Jobbágyunknak szép leánya
Emehetsz hát édös fijam
Gyula Márton
Kitagadlak nem vagy fijam
Sem eccör sem máccor
Inasom inasom kedvesebb inasom
Huzd elé hintómat fogd bé lovaimot
Lovakot béfogták utnak indúlanak
Egy keszkenyőt adott neki Kádár Kata
Mikor e' szénibe' vörösre vátozik
Akkor életöm is tudd meg megvátozik
Mönyön Gyula Márton högyekön vögyekön
Eccör vátozást lát a cifra keszkenyön
Inasom inasom kedvesebb inasom
A föd az Istené a ló az eböké
Fordújunk mett vörös szén már a keszkenyő
Kádár Katának is immán rég vége lött
A falu véginél vót a disznyópásztor
Hallod-é jó pásztor mi újság nállatok
Nállunk jó ujság van de neked rossz vagyon
Mett Kádár Katának immán vége vagyon
A te édös anyád őtet elvitette
Feneketlen tóba belé is vetette
Jó pásztor mutasd meg hol vagyon az a tó
Aranyim mind tijéd a lovam s a hintó
El is mönének ők a tónak széjire
Kádár Kata lelköm szój ègyet itt vagy-é
A tóba megszólalt Kádár Kata neki
Hézzája beugrék hamar Gyula Márton
Édes annya vizi búvárokat kűdött
Megkapták meghalva összeölelkezve
Egyiköt temették ótár eleibe
Másikat temették ótár háta mögé
A kettőből kinött két kápona-virág
Az ótar tetejin összekapcsolóttak
Az annyok odamönt le is szakasztotta
A kápóna-virág hézzá így szólala
Átkozott légy átkozott légy
Édes anyám Gyulainé
Éltömbe rossz vótál
Most is meggyilkótál