Jut-e eszedbe?
szerző: Móra László
Mikor kocintasz teli pohárral
S kortyintod vigan az ízes italt,
Gondolsz-e arra, aki ott messze
A hómezőkön miértünk kitart?
Mikor üldögélsz meleg szobádban
Füstkarikát körözve száddal,
A szálló füsttel száll-e a lelked
S nincs-e telítve égető váddal?
Amikor csókolsz kacagó kedvvel
S járod a táncot víg zene mellett
A honvéd néha jut-e eszedbe,
Ki téged itthon vigadni enged?
Mikor családod apraja-nagyja
Szalad jöttödkor boldogan eléd,
Jut-e eszedbe, ki dermedt kézzel
Dajkálja társát: néma fegyverét?
Ha estelenkint ágyad megvetik
S álmodni hív a puha nyoszolya.
Álmodsz-e arról, kinek ott messze
Nincsen paplana, nincsen mosolya?
Ha lépsz, ha állsz, ha békén dolgozol,
Vetést, ha látsz a szántóföldeken,
Látod-e lelkét a magvetőnek,
Ki helytáll most a gyilkos őrhelyen?
Ember, ki itthon sétálsz gondtalan,
S osztozol nap-nap színes örömön,
Imádva szőve susogd el százszor:
Köszönöm, honvéd, áldva köszönöm!