Johnson–Jeffries boksz-mérkőzés
szerző: Karinthy Frigyes
Hangok a moziban
- Oda nézz, barátom. Ez muszkli.
- Barátomm! Ez a Dzsonzon, ugye? Őrülmény. Szszsz...
- Elemér, was bedeutet das "elschő forduló?"
- Ject kezdet man, tante.
- Most felállnak. Látod, a Jonszon mindig vigyorog. Nagyszerű, barátom.
- Mi van abban nagyszerű? Vigyorogni én is tudok.
- Puff. Ez volt egy flemm!
- Ez orrba megy. Nagygyon jóóó. Most kapott megint egy brusztflekket a tanár úr.
- Milyen vallású ez a Jeffries?
- Du, Elemér, warum schlagen sie sich?
- Das ist ein mérkőzés, tante. Sie versenyzen um ein díj.
- Bumm! Ez hasfájást fog képezni. Nagyon hirtelen csinálta a kisöreg.
- Pofába. Csak pofába. Pofába! Mért nem üt pofába? Hú, láttad ezt? De ezt láttad? Ezt a poficseket? Oda nézz!
- Nézek, mit ordítsz?
- Most figyeld ezt, fiacskám, látod, mindig hasat védenek, és orrot védenek, tempó az egész ügy. Tempóra megy ki az egész.
- Hát igazán, Adolf, te is tudsz így? A Glasernek mondtad.
- Semmi az egész. Tempó. Kitempózni.
- És nem félsz olyankor? Borzasztó lehet.
- Hidegvér az egész, fiacskám. És persze egy kis bátorságra megy ki az egész. Nem nagy dolog.
- És mernél ezzel is? Johnsonnal?
- Naaaa... Fogás az egész... Egy kis bátorság... Az ember roppant gyorsan mozgatja az öklöt, így csavarva, látod, egyik ujjal hirtelen be... aztán ki... látod? Aztán hirtelen előre... látod?... Nézd a kezemet... most fölülről megint, csak bátorság az egész... látod?
- Kérem, tessék vigyázni a tisztelt praclijával.
- Appardon... nem láttam...
- Hát nyissa ki a pofáját.
- Kérem, mondtam, pardon...
- Nix pardon. Kuss: az a pardon.
- Adolf, te ezt hagyod?
- Csak nem csinálok skandalumot itt a moziba. Különben direkt sértés nem történt, azt mondta: couche, ez egy francia szó, olyan, mint: touche vagy mouche.
- Du, Elemér, was bedeutet das: "támad"?
- Draufugrani.
- Mennyit kap a győztes?
- Hetvenötezer dollárt. Akit legyőztek, az kap huszonötezret.
- Nevetség. Ezt akarod nekem beadni? Hiszen akkor én is kiállok ezzel a Johnsonnal. Annyira én is tudok bokszolni, hogy legyőzzenek.
- És a pofonok, amiket kapsz?
- Szépen kapok. Felhúzom a kesztyűt, bemegyek a pályára, rámosolygok a Johnsonra, erre fültövön vág, mondom neki: "Engem vág maga fültövön, maga utolsó? Tudja mit, ilyen emberrel, mint maga, szóba se állok, adja ide azt a huszonötezret, vigye el a többit, fusson ki a szép szeme!" Erre leülök a földre, és mit mondjak neked, le vagyok győzve. Hadd legyen a hetvenötezer a Johnsoné, én nem irigylem tőle.
- Most, most! Plemm!
- Van ennek a Jeffriesnek felesége?
- Miért?
- Mert ez után a flekk után ítélve, nem ajánlanám magamnak az ábrándozást.
- Oda nézz, ez a Jeffries folyton mozgatja a száját. Beszél ez?
- Hát persze hogy beszél, hagyj békémbe!
- Mit beszél?
- Mit beszél, mit beszél? Vicceket mond. Előadást tart a bokszolás káros behatásáról a zsigerekre. Füst Milán szimbolikus verseit szavalja a "Nyugat"-ból. Mit beszél? Elhunyt nagybátyjáról emlékezik meg néhány kegyeletes szóban. Az idealizmusról beszél. Arról beszél, hogy a középkor piedesztálra állította a felmagasztalt női ideált.
- Bimm! Ez klappolt a hasüregbe!
- Mit csinál ez a Jeffries? Mér hagyja magát ez a bimf?
- Hja, a fekete lök most. Karambol.
- De mért nem üti kupán, most lehetne. Hisz ez csak ábrándozik, ez a sóhivatalnok. Itt ne ábrándozzék, hallja, menjen a sárga holdvilágba! Nyavalyás.
- Ne szidja az unokafivéremet.
- Das sollst du lemen, Elemér.
- Úgy éljen az a vén fejed.
- Wie meinst du?
- Ich záge, igen, tante.
- Ó, ó, ó, szegény Jeffries! Nem bírja. Már alig áll a lábán. Végleg letört. Nézd, most milyen szomorúan néz azzal a szelíd, kiütött szemével. Mintha azt mondaná: én csak egy szegény, szomorú világbajnok vagyok, miért bántanak engem itten? Már csak úgy legyint a kezével.
- Légy nyugodt, veled azért még elbánna.
- De iffiúr...
- Semmi, ez bokszolás.
- De iffiúr, hasba nem szabad.
- Ez már nem has.