Johanna: Asszonyélet

Johanna: Asszonyélet
szerző: Arany János

A kritika első megjelentetése: Koszorú 1864. I. félév 379 lap, A. J. aláírással.^[1]

Lásd még: Johanna Neumann

ASSZONYÉLET. Költemények Johannától

Frauenleben. Gedichte von Johanna, ily czím alatt jelent meg közelebb egy versgyűjtemény Berlinben (Dunckernél). A „Volkszeitung” főczikkeinek írója, Bernstein, igen meleg szavakkal ajánlja, s mint az alább következő mutatvány tanúsítja, nem is érdemetlenül. Bernstein vette rá e koros hölgyet, ki már a nagyanyai örömöket is megélte, hogy részint még ifjú korából való költeményeinek ezt a válogatottabb füzérét nyilvánosság elé bocsássa. Ezek majd mind a női és anyai élet kölönböző állapotjaira vonatkoznak, s ha e szerint a kör, tárgyainál fogva szűknek mondható: más részt el kell ismerni, hogy e kört a szerző meleg érzelme, gyors elevenséggel dobogó szíve teljesen betölti. Olvasóink közt az anyák kedvesen veszik talán az itt következő fordítást, melyen azonban már meglátszik a fordító vaskosabb keze:

                     ANYAGOND.

Beszedem szép gyólcsom a fehérítőrűl,
Magam én azt fontam, s nyűttem vala tőrűl. —
Mikor a mosolygó kék ibolyát szedtem,
Mikor a takácshoz fonalát elvittem:
Kinek ez? nem tudtam előre.

Most már tudom: angyal, itt e szerény lakban,
Angyal jelenik meg, csecsemő alakban,
Gyolcsom neki pólya, takaró lepel lesz,
Ugy szorítom hévvel dobogó szívemhez,
Szerelemtől megteljesülve.

Oly csendes, oly néma itt benn a jelenség;
Magam, magam előtt vagyok immár szentség,
Mert bennem lakozik ama szentek szente:
Egy lény, kit az isten életre teremte;
Magam’ ővele többre becsűlöm.
 
Jer hát, puha gyolcsom — ládd mily nagy örömre
Tartottalak eddig, — jer ide, ölemre!
Most szabni akarlak, oly örömest varrlak
Reggel idején már s az esteli fénynyel, —
Munkát egyesítve reménynyel.

–––––

Megjegyzés

1. A kiadás szerkesztőjének, Arany Lászlónak közlése.