Jeremiád
| Jeremiád szerző: Jakab Ödön |
Nézem, nézem, méla kedvvel:
Mennyi sánta, béna ember!
Akármerre járok-kelek:
Teli van az utcza velek!
Tört alakok, fakó arczok,
Csak úgy lóg a ruha rajtok,
Rongyaikra rá van kenve
Véres csaták minden szennye.
Révedező gonddal, félve
Húzódnak az útból félre,
Nehogy, a mint durván törtet,
Fellökje a tömeg őket.
Elhinni is alig lehet:
Mik voltak még nem rég ezek,
Mikor, kedvök ha úgy hozta,
Senki sem állt ám útjokba!
A legtöbbet kenyerével
Szabad mező nevelé fel,
Ott edződtek nehéz munkán,
Ki a hegyen, ki a pusztán.
De a szörnyű vihar szele
Most mind ide seperte be,
Mint megannyi földre omlott,
Haszontalan, semmi roncsot.
S kaptak is itt, a mi kellett:
Gyógyító írt, segedelmet,
És mankót, a láb helyébe,
Hanem aztán azzal — vége!
Körülöttük vígan járják
A bolondját urak, dámák,
S míg mellettök elfeszítnek:
Nincs számukra egy tekintet!
Pedig, pedig, hogy így foly,
Istenemre, sehogy sincs jól!
Nem tudom én nézni ezt, nem,
Lángot vet a harag bennem!
Megálljatok, ti elfajzott,
Ti közömbös, czifra majmok,
Ti sok henye, ti sok boldog,
Hadd beszéljük meg a dolgot!
Tudjátok meg valahára,
Hogy sok itt az özvegy, árva,
A kik azért lettek azok,
Hogy ti békén sétáljatok.
Tudjátok meg, büszke népek,
Hogy ez a föld nem tiétek,
Ki nektek a szállást adja,
Más valaki itt a gazda.
Az a gazda, a ki őszszel
Künn fekete ugart tördel,
És a föld ha meg van szántva:
Áldást vet a barázdákba.
Az a gazda, a ki nyáron
Ott künn ég a forróságon,
S míg ti hűsölve pihentek,
Arat, takar, csépel nektek.
Az a gazda, az az úr itt,
A szőllőkben a ki bújt, nyit,
S hogy legyen a pinczénk teli:
Az új bort beszűreteli.
Nem ti vagytok, az a gazda,
Ki dalolva ment a hadba,
Hazát védni, ellent győzni,
Érettetek így letörni!
Le hát, urak, a föveggel!
Itt alázat, tisztelet kell,
Mintha minden hős mankója
Egy-egy szent feszület volna!
Mert szép e szép világ nektek:
Palotákban örvendeztek,
Ott pompázik kedvetekre,
Mit művészet csak teremte.
De azt a sok szépet, drágát,
Fénynek, kincsnek sokaságát
E nyomorék, bús legények,
Ök mentették meg, szegények!