Japán versfordítások

Japán versfordítások fordító: Kosztolányi Dezső

NÉPDALOK

Szentjánosbogár

Szerelmes tücskök énekelnek,
de a kis fénybogár nagyobb.
Az némán vall szerelmet:
ragyog.

Madár

Te vagy a szél, mely fúj a tájon,
én a madár a szélben, édesem.
Csak fújj tovább, én sose bánom,
hová esem.

Tavasz

Hull a virág, aztán kinyit,
bárhogy havaz.
De hogyha szíved elvirít,
nincs több tavasz.

Sirály

Ha kérdezed, ár-e, apály van,
így vijjog a sirály:
"Kérdezd a víztől, én a fellegekben
vagyok király".

Szüret

Kötéllel ráztam a piros gyümölcsfát,
hullt a gyümölcs ölembe csendesen.
A két karom tárom feléd remegve,
hullj az ölembe, én szerelmesem.

Tücsök

Nézd, hogy szorítja a tücsök fönn
a büszke szálfa levelét.
Lásd, így kapaszkodom örökkön
beléd.

Búcsú

Hogy még utolszor üdvözöljem,
a tengerig mentem mérföldeket,
de a torkomba folyt a könnyem,
szám néma lett.

Tűzvész

Lángolni, sírni, tönkremenni.
A szívem ég, de ajtót nem nyitok.
Tűzvész ez és nincs füstje semmi.
Titok...

==Ismeretlen költők==

AGGKOR
Ismeretlen költő

Jaj, amikor közel az Aggkor
s csoszog az ablakunk alatt,
mért nem lehet bezárni akkor
ajtónk, sietve-hallgatag
s kiáltani, hogy: "nem szabad"?

ÁLMATLANSÁG
Ismeretlen költő

Álmatlan éjjel, hallom, kiabál
egy bús kakukk a messze, nagy hegyekben.
Ugy-e, te is elpártolt és kegyetlen
párod siratod, távoli madár?

ŐSZ

Ismeretlen költő

Virág és fű-fa sárga.
Az elmúlás hatalma győz.
Csak a tenger virága
nem érzi, hogy eljött a bősz,
cifrálkodó és tarka ősz.

HOLD

Ismeretlen költő

Mióta nincs itt, az ég drága, finom,
tündéri kincsét nézem elgyötörten.
Jaj, Hold, mutasd meg arcát egy tükörben,
engedd az Édesemet visszahínom,
De Hold marad a Hold, kacagva kínom.

VEREBEK

Ismeretlen költő

Verebek,
árvák ti is, hadd játszadozzam
veletek.

KEDVESEM

Ismeretlen költő

Mikor a fürdőből kikel,
arcán a láz cikázik el.
Olyan, mint a piros juhar,
mire az ősz füzet fuvall.

==JAPÁN KÖLTŐK==

VÁRAKOZÁS

Nukada no Ókimi

Várok reád. A vágy epeszt.
Te jössz, te jössz. Halottam ezt.
Te vagy. Hisz ösmerem e neszt.
Nem, bús szívem, kora öröm.
Csupán az őszi szél gonosz
játékát űzi, az motoz
a könnyű bambusz-függönyön.

DALOCSKA

Oji

Hull a virág s köd, sűrű, tompa pára
ereszkedik Ivare szent tavára,
gágogva zúgnak el a vadludak.
Szívemre árnyak, ólmos álmok ülnek.
Ha majd jövőre újra itt repülnek,
nem hallom én már többé hangjukat.

ÉLET

Yamanoue Okura

Nevezd meg,
mihez hasonlít a Vég és a Kezdet?
Mint, amikor kis csónakon sok ezrek
az óceánra kieveznek
s nem jönnek vissza, mert mind belevesznek.

TÜKÖR

Kakimoto no Hitomaro

Amint eléje lépek
s szemlélem a tükörben,
a tiszta-fényű körben
a mély és furcsa képet,
úgy rémlik, hogy az messze, túl,
egy ismeretlen öregúr.

ÉJ

Kakimoto no Hitomaro

Hosszú az éj - oly hosszú, mint a fácán
ezüstös, hosszú tolla,
csak bódorog botolva
annak, ki egyedül virraszt az ágyán.

HOLD

Ishikawa no Iratsume

Fölbukkan a felhők felett,
a fénye szétnyilall mesésen,
ezüsthálókat tereget,
ragyog a föld és az öböl
s a parton millió fövényszem,
mint drága ékszer tündököl.

EMLÉK

Kibi no Makibi

Most már kopasz, tarlott az ég,
a halovány, beteg tavasznak
virágai mind-mind elasznak.
De szilvafáim illatát,
bár szirmait a szél lefujja,
még őrzi a ruhámnak ujja
és lelkemen, mint álom illan át.

SZOMORÚFŰZ

Takahashi Mushimaro

A lányka sírján ez a szomorúfűz
áthajlik e fiú sírjára lágyan.
Ki kétkedik eztán, hogy tiszta vágyban
kiért epedt-sorvadt e szomorú szűz?

SZERELEM

Sakanoye no Iratsume

Oly bús az árva-árva szerelem,
mely csak sóvárog, senkitől se tudva,
mint liliom a lápos tereken,
körötte a bozót, a gaz, a dudva.

IHARFA

Sarumaru

Hogy bőg a hatalmas
hegységben a szarvas.
Hullatja vörös levelét az iharfa:
mért zajdul a bánatom őszi viharja?

HOLD

Ono no Takamura

Kína egén,
mint egy szegény
vándorlegény,
bolyongsz búsan, bomoltan,
én hontalan, japáni holdam.

SZÁMŰZETÉS

Ono no Takamura

Evezve a Nyolcvan Sziget felé
a tengeren, a végtelen mezőben
ring csónakom, a vízbe elveszően.
Száműzött a Császár. Jámbor halászok,
halászbárkák, beszéljetek felőlem.

FELHŐ

Henjo sójó

Ó Ég Szele,
állítsd meg ott a kék úton
a felleget.
Oly gyönyörű. Hadd bámulom,
mert ellebeg.

ÁLOM

Ono no Komachi

Álmomban megjelent a kedves.
Azóta szeretem az álmot.
Szép, tarka pille, mely az álnok,
bús éjbe tündökölve repdes.

TAVASZ

Ariwara no Narihira

Tavasz ragyog.
Már olvadoz a hó a tornyokon
s a csermelyek lármája mormolón,
vígan gagyog.

Tavasz ragyog.
Kibuggyan a könny, mely a csalogány
szemébe a bús, téli éjszakán
beléfagyott.

CSERESZNYEFA

Ki no Tomonori

Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.

Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.

Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.

BÁNAT

Óshihóchi no Mitsune

Futsz a hegyekbe, a föld zavarát
kerülve. Ámde ha a bánat
majd a hegyekbe is elmegy utánad,
hová vonulsz, szegény barát?

HÓ

Ki no Tsurayuki

Halkan havaz
s hajunk legyezi a tavasz.
Mi e csoda? Mi ez a hó?
Nem föntről, az égből való.
Ez a tavasz szagos hava.
Virágzik a cseresznyefa.

TÉL

Minamoto no Shigeyuki

Eljött a tél Csu országába végül,
kunyhómba is, bármily magában állt.
Akárhogy is rejtőzködött
a káka, szittyó, sás között,
mégis reá talált.

HAJ

Fujiwara no Okihaze

Ó, éjfekete, szép hajam,
sötét, mint erdő a viharban.
Mi lett veled? Azt mondja tükröm,
hózivatar van.

PÁRNA

Kanemori

Herceg, karod legyen a párnám?
Nem, elfogadni nem merem.
Egy nap sem s itt hagynál te árván,
eltünne ez a szerelem
és akkor egyre-egyre várnám,
cipelve átkom szüntelen.

VÍZESÉS

Fujiwara Kinto

Régóta hallgat csöndben és
elnémult a dörgő, mesés,
vad vízesés.
Régóta hallgat a kőszirtek alja,
de a dicső zajt aggja, fiatalja
még egyre hallja.

LÉGYOTT

Daini no Sammi

Csitt.
A nád susog. "Várj egy kicsit".
Imádom őt. A szél sivít.
Úgy várom. Ám nincs senki itt.
Csitt.

DÁMA

Kii

Nem csábulok a csengő, csacska szóra.
Meg is adom okát.
Nem áztatom könnyel ruhámnak ujját,
mert az nemes brokát.

HOLD

Fujiwara no Akisuke

Hold, most kibuksz
a felhők torkán.
Aztán söpör
az őszi orkán!

ŐSZ

Ryózen

Magányos cellámból kilépek.
Ámulva nézem ezt a képet.
A lombokon bolygó, bíbor láz.
Köröskörül az ősz vitorláz.

ÁLOM

Saigyó hóshi

Én jól tudom, hogy itt minden csaló
s ami valónak látszik, nem való.
Ha így találom,
mért higgyem el,
hogy az álom az álom?

BÚ

Saigyó hóshi

Cipeltem a búmat,
vittem szakadatlan.
"Sírj", mondta a holdfény
s én sírvafakadtam.

GONDOLATOK

Saigyó hóshi

Miként ha füstölög a Fuzsijáma,
a füstje szétrepül a lenge, kába
szelekbe s eltűnik a kék egen,
a gondolataimnak bús imája,
úgy tör ki és úgy vész is el hiába,
a messzeségbe mállva, névtelen.

SZERZETES

Dóin

Csak gyászolok. - Minek a szó. -
Élek még? - Sírba volna jó. -
Gondolkodom? - Irtóztató. -

HŰSÉG

Horikawa császár

Igaz-e, hogy a mi szerelmünk
végnélküli, határtalan?
A gondolataim ma reggel
olyan kuszák, mint a hajam.

SZIRT

Sanuki Sukei

Mint a szirt, mely a tengerben ázik újra,
ahányszor a hullám körötte repdes
s nem látja senki - a ruhámnak ujja
nem szárad meg soha, örökre nedves...

NYOMOK

Shizuka Gosen

Miosyno hegyén fönn
havas sziklákon át,
megláttam én a lába
nyomát.

Csillagfényben fürödtek
akkor a nagy hegyek
s most gondolatban véle
megyek.

BÁNAT

Fujiwara no Toshinari

A jó, a tiszta szenved,
űzi a gúny, a kardvas.
Futottam a világtól,
de a bánat hatalmas.
Itt a magányos erdőn
áll s könnyezik a szarvas!

SZILVAFA

Fujiwara Ictaka

Eszembe jut, egykor mi volt
a szilvafánál, és a szilvafától
kérdem, miért marad a Drága távol?
Fönn a kiholt
égen ragyog a hűs, tavaszi hold.

HULLÁS

Kitsune

Hó és virág hull sebesen.
De hullok én is és esem.
Azt mondja minden: "Nem maradsz itt
te sem."

HOLDVILÁG ESŐBEN

Yamazaki Sókan

Mutasd nekünk szép arcod hát
éjféli Hold, bárhogy hull az eső.
De meg ne hűlj. Tedd föl a sapkád.

SZERELEM

Kitamura Kigin

Szívembe forró vágy remeg föl.
Kérdezte, mért fogytam le így?
Zokogva mondtam: "A melegtől".

SZOMORÚ DOLGOK

Kaibara Ekiken

A ház, ahol meghalt egy kisgyerek.
A kályha, mely kihűlt és nem meleg.
Pásztor, kit ennen-nyája nem szeret.
Írástudó, kinek csak lánya lett,
pedig fiút várt és miatta dúl-fúl.
És a levél, mely nem hoz hírt hazulról.

MÚLT

Kaibara Ekiken

A múlt, a múlt
a porba hullt.
Mint röpke éj, oly gyorsan elhaladt.
Jaj, mit álmodtam nyolcvan év alatt.

APÁCABÉKA

Kawai Chigetsu ni

Lásd, árpaszalmából fonok tenéked
remeteházat,
apácabéka,
mert lelked édes és szelíd alázat.

HOLD

Ibara Saikaku

Rongyos, nyomorgó, kis faluk,
nincsen virágjuk és haluk.
De gazdagok most, mert a Hold
rájuk hajolt.

TAVASZ

Ibara Saikaku

Levetem tavaszi ruhám.
A szép Tavasz
ládám ölébe csillog ezután.

KETTECSKÉN

Yamaguchi Sodó

Az aratási hold tündér-sütésén
megyünk haza,
két régi cimbora: az Árnyam és Én.

HÓ

Matsuo Bashó

Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok.

TELEHOLD

Matsuo Bashó

Ó, telehold - ha volna egy nyele,
ő lenne az én legyőzőm
és én legyezném arcomat vele.

ÚTON

Matsuo Bashó

Kietlen elhagyott vidék.
És itt, hol a madár se jár,
bealkonyul az őszi ég.

EMLÉKEZÉS

Matsuo Bashó

Mikor virágos minden út
s fehérek a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut.

JER, KISFIAM...

Matsuo Bashó

Jer, kisfiam, mesélni kezdek.
A dinnyeföld tarkán virágzik.
Akarsz-e egy gerezdet?

CSÖND

Matsuo Bashó

Nyugalmas, csöndes est...
Csupán a tücskök vad zenéje harsog,
hogy szirteket repeszt.

BABONÁS HOLDFÉNY

Matsuo Bashó

A holdsugár, mint az ezüsteső dűlt
s én hajnalig járkáltam künn a tónál,
akár egy őrült.

TEJÚT

Matsuo Bashó

Hogy zúg a tó.
De fönn az égen az arany Tejútnak
nyugodt, nagy íve látható.

HAVAS TÁJ

Matsuo Bashó

Hóförgeteg...
Ott a sűrűben, a kis házikóban
él egy magányos agg s beteg.

IDILL

Matsuo Bashó

A tűzhelyen parázs dereng.
Fönn a fehér falon a vándor
árnyéka leng.

VAJÁKOLÁS

Matsuo Bashó

A hold ma éjjel izzón tündökölt.
Fehér cseresznyéskert lett a tüzében
a bús pamutfaföld!

JÁTÉK

Matsuo Bashó

Piros szitakötő!
Szakítsd le szárnyát s itt egy új titok:
aranypirosítód!

Aranypirosítód!
Mi lesz belőle, ha szárnyat köt ő?
Piros szitakötő!

TAVASZI KÉPECSKE

Matsuo Bashó

Virágzanak a szilvafák.
A Nap aranypalástban
a hegy ormára hág.

BOLDOG FOLYÓ

Matsuo Bashó

Táncolva száguld, a hulláma csattog.
A Nyár, az izzó, édes, buja Nyár
rá csókokat dob.

VIHAR A PUSZTÁN

Matsuo Bashó

Vihar zörömböl szakadatlan.
Fél a szívem benn s künn is így remeg most
a vadkan.

MAGÁNY

Matsuo Bashó

Jó volna innen messze futni
és élni oly magányosan,
akár te, elhagyott kakukfi.

ŐSZI EST

Matsuo Bashó

A száraz ágon komoran időz
egy óriás, fekete holló.
Megjött az ősz.

TÉL

Matsuo Bashó

Bús, téli fészek.
Várj, majd kizöldülsz s fölvernek dalukkal
a víg zenészek.

OLAJ

Matsuo Bashó

Ma éjjel a lámpámba, jaj,
nem volt olaj.
De ablakomba akkor behajolt
a Hold.

LÉGY

Matsuo Bashó

Veréb barátom, kérnék egy kegyet,
Ne kapd be a virágra röppenő
bús, kis legyet.

TÓ

Matsuo Bashó

Öreg halastó szendereg a langyos
magányba némán... Most beléje cuppan
loccsanva egy loncsos varangyos.

HARMAT

Matsuo Bashó

Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
tűnő vizedbe megmosom.

BOGÁNCS

Matsuo Bashó

Kíváncsi bogáncs rég vigyázza már,
hogy jön és hogy megy az utas;
és legeli egy szamár.

AGGASTYÁN

Matsuo Bashó

Fehérhajú, bús aggastyán mereng a
családja sírján. Háza puszta most.
Jaj, bong a donga és leng a gerenda.

PRÜCSÖK

Matsuo Bashó

Ó kis prücsök, beh vidám a dalod.
Ki sejti, hogy majd nemsokára
halott leszel te is, halott?

CSATATÉR

Matsuo Bashó

Vén harcmezőn Tavasz gyújt sugarat.
Százhúszezer harcosnak életéből,
mint egy futó álomból ez maradt.

NYOMORÚSÁG

Matsuo Bashó

Az évtől elbúcsúztam.
De kalapom a régi nyári-szalma
s lábam botolva csusszan
a téli sárba, rossz gyökérpapucsban.

VÁLÁS

Matsuo Bashó

Az illatos pünkösdirózsa kelyhét
habozva hagyja el a méh,
a részeg és a boldog, esti vendég.

TÜCSÖK

Matsuo Bashó

Dalolva halt meg. Mit hagyott itt?
Egy aszu, vézna tetemet,
mit a futó por betemet.

SZEGÉNYSÉG

Matsuo Bashó

Jöjj el barátom, bár kopott tanyám van,
de nálam
a szúnyogok is oly kicsik,
hogy az embert alig csipik.

VADKACSÁK

Matsuo Bashó

Az éj borult az óceánra távol.
Most vadkacsák halk hangja rí, fehér,
és a sötét derengve fölvilágol.

A JÓLTEVŐ

Matsuo Bashó

Ha a mezőn az éjfél fagya metsző,
kabátja szárával takargat,
egy jószívű madárijesztő.

MAGASAN

Matsuo Bashó

A szirttetőn haladtunk
s a fellegekbe szárnyaló pacsirta
dalolt alattunk.

VARJÚ

Matsuo Bashó

A csúnya varjú -
mily szép is, így reggel,
ha hóvihar fú.

REMETE

Matsuo Bashó

Áll a kemény tölgy és semmit se lát.
Meg is veti
a csillogó cseresznyefát.

MAJOM

Matsuo Bashó

Zúg a hideg zápor. Te meg sem látod.
De a majom bőg.
Szegény, szeretne egy esőkabátot.

TÁJKÉPECSKE

Ochi Etsujin

Az éjszakán holdfény zizeg.
Vén templom alján, a hegyen
hántolják a rizset.

TANÁCS

Ochi Etsujin

Vigyázva hajtsd most a lovat.
A tomporára a tavaszi hold ír
szép rajzokat.

TŰZVÉSZ UTÁN

Tachibana Hokushi

Házam leégett.
Lehulltak a virágok is.
Így ér mindenki véget.

HARSÁNY ÉJ

Suganuma Kyokusui

Hideg az éj. Mi zúg olyan vadul,
A vízesés.
Harsogva a nagy Óceánba hull.

SZÚ

Kóno Riyú

Künn a vihar haragja fú,
tépázza zsúptetőmet
s én hallgatom benn, hogy kopog
a szú.

APÁCA

Konishi Raizan

Mily bús e kép! Az őszi réten
apáca áll s körötte rovarok
zúgnak setéten.

LEVÉL

Hattori Ransetsu

Száraz levél,
libbenve a sírkőre száll.
és ott nyugtot talál.

MADÁRIJESZTŐ

Hójó Dansui

Még a ruháját is kölcsönbe kapja,
de a császárnak sem köszön
rozzant, kevély kalapja.

EZÜST

Naitó Jóshó

A téli holdvilág fakó
ezüstje hull ezüst hajamra -
olyan hideg, akár a hó.

BAGOLY
Naitó Jóshó

Úgy lángol a hold most, hogy egy bagoly
káprázva az eresz alá bújt
s ott silbakol.

VADKACSA

Naitó Jóshó

A mély vizekből úgy bukik elő
a vadkacsa,
mint egy csodákat látott bölcselő.

PRÓZA

Shida Yaha

Fülemüle!
"Tessék kalácsot, friss kalácsot"
Kiáltja egy hülye.

PRÓZA

Yosa Buson

Fülemüle!
Itt két pofára habzsol egy család,
hogy szétáll a füle.

MÚLT

Yosa Buson

Mult.
Lassú napok begyűjtött gabonarendje,
mely egy pajtába hullt...

PATAK

Yosa Buson

Mikor májusban az eső szakad,
milyen szilaj,
önérzetes a legkisebb patak.

TANYAI KÉPECSKE

Yosa Buson

Egy kis majorba, messze valahol
virágban állnak a barackfák.
A házalóra mérges eb csahol.

ŐSZI ÉJ

Yosa Buson

Az őszi éjbe - mily bolond dolog -
akármit is tegyek,
apámra és anyámra gondolok.

HARANG

Yosa Buson

Templomi harang bronzán libegve
alszik
egy csöppnyi lepke.

VAKEMBER

Yosa Buson

Ma oly csudásan tündököl a hold.
Egy vak nekem jött
s ő is kacagott, hogy belém botolt.

SÁRGA ŐSZIRÓZSA

Yosa Buson

Lámpám tüzétül
a sárga őszirózsa
nézd, elfehérül.

ESŐ

Yosa Buson

Nézd, a csepergő
esőbe sétál
egy háncs-kabát meg egy esernyő.

RABLÓVEZÉR

Yosa Buson

Úgy ég a hold, hogy minden szív megolvad.
Még a rablóvezér is
versben dalolja meg a holdat.

VIRÁG

Josen

Szól a virág: "Nektek minek a rét,
kik ócska színházból jöttök ki hozzám?
Én nem játszom sohase kabarét.

HALOTT FIACSKÁM

Fukuda Chiyo ni

Halott fiacskám merre költözött?
Mily égi réteken
kerget szitakötőt?

FENYŐ

Oshima Ryóta

Fönn jár a Hold.
Most hág az ég fennkölt ormára Ő.
Jaj, bérctetőn mért nem vagyok fenyő?

HAMUTÁLCA

Itó Fugyoku

A holdvilágos táj oly isteni,
hogy nem merem
hamutálcámat sem kiönteni.

LEGYEZŐÁRUS

Kakó

Szellős, hűsítő legyezőket árul,
izzad szegény,
pedig egész orkán fuj a nyakárul.

HALÁSZOK

Kinsha

Hálót vetettek ők már sok-sok
ízben,
de mégse foghatták meg, ott
maradt
a csillagok visszfénye lenn a vízben.

ABLAK

Yamamoto Ryókan

Kifosztva áll szegény lakom,
De a rabló a holdsugárt
meghagyta itt az ablakon.

BÉKA

Kobayashi Issa

Kis, árva béka, mért riadsz te vissza?
Ne félj, ne félj.
Ismerj meg engem. Itt barátod: Issa.

EGY MILLIOMOSHOZ

Kobayashi Issa

Tudod, mi énnekem a pénz,
arany-, ezüst-, kincs-garmada?
Mint bambuszon a hajnal harmata.

A DALNOK

Kobayashi Issa

Mindig egyformán énekel
a kis fülemüle.
Nem nézi, hogy a lomb alatt
kegyelmes úr ül-e?

LÉGY

Kobayashi Issa

Ne üsd agyon a kis legyet,
Nézd, tördeli kezét.
Úgy kér kegyet.

A VÍG CSAVARGÓ

Saitó Yakushi

Milyen hideg a hó, mert nincs velem
a víg csavargó:
a Szerelem.

VÍZ

Mutshuhito császár

Ha korsóm öblét csöndbe lakja,
a korsóhoz simul alakja.
De mégis a víz az erős.
Őtőle robban szét az ős,
kőszirt évezredes alapja.

ELLENTÉT

Masaoka Shiki

Mi fönség.
A kert fehér fagylaltján
piros gyümölcs ég.

REKKENŐ ÉJSZAKA

Masaoka Shiki

A nyári éj oly kábító.
Álmatlanul virraszt benn a kalitban
szegény rigó.

FEHÉR PILLANGÓ

Masaoka Shiki

Fehér pillangó szállt a
gyöngyvirágra
s én szinte félek:
nem lélek?

UTOLSÓ DAL

Masaoka Shiki

Figyelj csak a tücsök dalára,
ha hangosan csattog az őszi éjben,
azt sírja, hogy majd meghal nemsokára.

TAVASZI ÉJSZAKA

Masaoka Shiki

Tavaszi láz.
Egy ember az utcán ballag magában
és fuvoláz.

HAJNALPÍR

Masaoka Shiki

A hajnali égen tündéri pír van.
De lásd, kilobbant,
míg róla ezt a kurta verset írtam.

APÁM

Masaoka Shiki

Tücskök dalolnak este, mint a költők,
mindenki érti éneklésüket.
De - jaj - az én apám agg és süket.

Ó-ÉV

Nakauchi Chóji

Elillan az év, nincs nyugsága nálam.
Utána nézek,
két tenyerembe hajtva állam.

ELHAGYOTT BÁRKA

Yosano Akiko

A parton egy vén bárka, tele vízzel,
mindenki elfeledte rég
s vizén fehéren tükröződik
az őszi ég.

ELLENTÉT

Nakijima Toshi

A tájat édes, szűz hó este meg.
"Csak üzleti ügyben keressenek".

MACSKA, NAPRAFORGÓVAL

Ono Bushi

Kölykét viszi a macska, morgó
szájába. S mint a tigris,
körös-körül lángol a napraforgó.

ÉDESANYÁM

Ishikawa Takuboku

Vállamra kaptam az édesanyámat
és vittem a vállamon őt tova halkan,
de oly pici volt, oly könnyű szegényke,
hármat se léptem, sírva fakadtam.

SÁRKÁNY

Ishikawa Takuboku

Elvágtam a sárkány zsinegjét.
Nemrég
a szívem is éppígy röpült el,
mint messze emlék.

TÉKOZLÓ FIÚ

Iskihawa Takuboku

Mint gyermek, hogyha visszatért
a faluba, hová való
és aluszik a duzzadó
párnákon, így jött vissza mostan
a hó.

VÖRÖS

Kitahara Hakushú

Vörös felhők járnak az égen.
Vörös bor van kupámba régen.
Miért várom, vágyom a végem?
Vörös felhők járnak az égen.

MULANDÓSÁG

Hitoshi

Minden művünk a semmiségbe téved,
akár a csónak, hullámtól dobálva.
Csöndes halálé lesz a hangos élet.
Mi marad itten? Egy árnyéknak álma.

AZ EMBERÉLET

Moshi

Az emberélet gyönge dráma.
Csak egyszer adják.
Nincs több előadása.

PARÁZS

Horiguchi Niko

Az alkony-égen vad, vörös ködök.
Most a szökőkút parazsat köpött.

ÉLET

Horiguchi Niko

Ki élhet e világon,
hol annyi a ború?
Az élhet e világon,
ki egyre szomorú.

JAJSZÓ

Horiguchi Niko

Bús és sötét szememben
örökre könny ragyog,
mivel sovány vagyok,
mivel japán vagyok,
mivel ember vagyok.