Japán versfordítások
fordító: Kosztolányi Dezső
NÉPDALOK
Szentjánosbogár
Szerelmes tücskök énekelnek,
de a kis fénybogár nagyobb.
Az némán vall szerelmet:
ragyog.
Madár
Te vagy a szél, mely fúj a tájon,
én a madár a szélben, édesem.
Csak fújj tovább, én sose bánom,
hová esem.
Tavasz
Hull a virág, aztán kinyit,
bárhogy havaz.
De hogyha szíved elvirít,
nincs több tavasz.
Sirály
Ha kérdezed, ár-e, apály van,
így vijjog a sirály:
"Kérdezd a víztől, én a fellegekben
vagyok király".
Szüret
Kötéllel ráztam a piros gyümölcsfát,
hullt a gyümölcs ölembe csendesen.
A két karom tárom feléd remegve,
hullj az ölembe, én szerelmesem.
Tücsök
Nézd, hogy szorítja a tücsök fönn
a büszke szálfa levelét.
Lásd, így kapaszkodom örökkön
beléd.
Búcsú
Hogy még utolszor üdvözöljem,
a tengerig mentem mérföldeket,
de a torkomba folyt a könnyem,
szám néma lett.
Tűzvész
Lángolni, sírni, tönkremenni.
A szívem ég, de ajtót nem nyitok.
Tűzvész ez és nincs füstje semmi.
Titok...
==Ismeretlen költők==
AGGKOR
Ismeretlen költő
Jaj, amikor közel az Aggkor
s csoszog az ablakunk alatt,
mért nem lehet bezárni akkor
ajtónk, sietve-hallgatag
s kiáltani, hogy: "nem szabad"?
ÁLMATLANSÁG
Ismeretlen költő
Álmatlan éjjel, hallom, kiabál
egy bús kakukk a messze, nagy hegyekben.
Ugy-e, te is elpártolt és kegyetlen
párod siratod, távoli madár?
ŐSZ
Ismeretlen költő
Virág és fű-fa sárga.
Az elmúlás hatalma győz.
Csak a tenger virága
nem érzi, hogy eljött a bősz,
cifrálkodó és tarka ősz.
HOLD
Ismeretlen költő
Mióta nincs itt, az ég drága, finom,
tündéri kincsét nézem elgyötörten.
Jaj, Hold, mutasd meg arcát egy tükörben,
engedd az Édesemet visszahínom,
De Hold marad a Hold, kacagva kínom.
VEREBEK
Ismeretlen költő
Verebek,
árvák ti is, hadd játszadozzam
veletek.
KEDVESEM
Ismeretlen költő
Mikor a fürdőből kikel,
arcán a láz cikázik el.
Olyan, mint a piros juhar,
mire az ősz füzet fuvall.
==JAPÁN KÖLTŐK==
VÁRAKOZÁS
Nukada no Ókimi
Várok reád. A vágy epeszt.
Te jössz, te jössz. Halottam ezt.
Te vagy. Hisz ösmerem e neszt.
Nem, bús szívem, kora öröm.
Csupán az őszi szél gonosz
játékát űzi, az motoz
a könnyű bambusz-függönyön.
DALOCSKA
Oji
Hull a virág s köd, sűrű, tompa pára
ereszkedik Ivare szent tavára,
gágogva zúgnak el a vadludak.
Szívemre árnyak, ólmos álmok ülnek.
Ha majd jövőre újra itt repülnek,
nem hallom én már többé hangjukat.
ÉLET
Yamanoue Okura
Nevezd meg,
mihez hasonlít a Vég és a Kezdet?
Mint, amikor kis csónakon sok ezrek
az óceánra kieveznek
s nem jönnek vissza, mert mind belevesznek.
TÜKÖR
Kakimoto no Hitomaro
Amint eléje lépek
s szemlélem a tükörben,
a tiszta-fényű körben
a mély és furcsa képet,
úgy rémlik, hogy az messze, túl,
egy ismeretlen öregúr.
ÉJ
Kakimoto no Hitomaro
Hosszú az éj - oly hosszú, mint a fácán
ezüstös, hosszú tolla,
csak bódorog botolva
annak, ki egyedül virraszt az ágyán.
HOLD
Ishikawa no Iratsume
Fölbukkan a felhők felett,
a fénye szétnyilall mesésen,
ezüsthálókat tereget,
ragyog a föld és az öböl
s a parton millió fövényszem,
mint drága ékszer tündököl.
EMLÉK
Kibi no Makibi
Most már kopasz, tarlott az ég,
a halovány, beteg tavasznak
virágai mind-mind elasznak.
De szilvafáim illatát,
bár szirmait a szél lefujja,
még őrzi a ruhámnak ujja
és lelkemen, mint álom illan át.
SZOMORÚFŰZ
Takahashi Mushimaro
A lányka sírján ez a szomorúfűz
áthajlik e fiú sírjára lágyan.
Ki kétkedik eztán, hogy tiszta vágyban
kiért epedt-sorvadt e szomorú szűz?
SZERELEM
Sakanoye no Iratsume
Oly bús az árva-árva szerelem,
mely csak sóvárog, senkitől se tudva,
mint liliom a lápos tereken,
körötte a bozót, a gaz, a dudva.
IHARFA
Sarumaru
Hogy bőg a hatalmas
hegységben a szarvas.
Hullatja vörös levelét az iharfa:
mért zajdul a bánatom őszi viharja?
HOLD
Ono no Takamura
Kína egén,
mint egy szegény
vándorlegény,
bolyongsz búsan, bomoltan,
én hontalan, japáni holdam.
SZÁMŰZETÉS
Ono no Takamura
Evezve a Nyolcvan Sziget felé
a tengeren, a végtelen mezőben
ring csónakom, a vízbe elveszően.
Száműzött a Császár. Jámbor halászok,
halászbárkák, beszéljetek felőlem.
FELHŐ
Henjo sójó
Ó Ég Szele,
állítsd meg ott a kék úton
a felleget.
Oly gyönyörű. Hadd bámulom,
mert ellebeg.
ÁLOM
Ono no Komachi
Álmomban megjelent a kedves.
Azóta szeretem az álmot.
Szép, tarka pille, mely az álnok,
bús éjbe tündökölve repdes.
TAVASZ
Ariwara no Narihira
Tavasz ragyog.
Már olvadoz a hó a tornyokon
s a csermelyek lármája mormolón,
vígan gagyog.
Tavasz ragyog.
Kibuggyan a könny, mely a csalogány
szemébe a bús, téli éjszakán
beléfagyott.
CSERESZNYEFA
Ki no Tomonori
Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.
Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.
Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.
BÁNAT
Óshihóchi no Mitsune
Futsz a hegyekbe, a föld zavarát
kerülve. Ámde ha a bánat
majd a hegyekbe is elmegy utánad,
hová vonulsz, szegény barát?
HÓ
Ki no Tsurayuki
Halkan havaz
s hajunk legyezi a tavasz.
Mi e csoda? Mi ez a hó?
Nem föntről, az égből való.
Ez a tavasz szagos hava.
Virágzik a cseresznyefa.
TÉL
Minamoto no Shigeyuki
Eljött a tél Csu országába végül,
kunyhómba is, bármily magában állt.
Akárhogy is rejtőzködött
a káka, szittyó, sás között,
mégis reá talált.
HAJ
Fujiwara no Okihaze
Ó, éjfekete, szép hajam,
sötét, mint erdő a viharban.
Mi lett veled? Azt mondja tükröm,
hózivatar van.
PÁRNA
Kanemori
Herceg, karod legyen a párnám?
Nem, elfogadni nem merem.
Egy nap sem s itt hagynál te árván,
eltünne ez a szerelem
és akkor egyre-egyre várnám,
cipelve átkom szüntelen.
VÍZESÉS
Fujiwara Kinto
Régóta hallgat csöndben és
elnémult a dörgő, mesés,
vad vízesés.
Régóta hallgat a kőszirtek alja,
de a dicső zajt aggja, fiatalja
még egyre hallja.
LÉGYOTT
Daini no Sammi
Csitt.
A nád susog. "Várj egy kicsit".
Imádom őt. A szél sivít.
Úgy várom. Ám nincs senki itt.
Csitt.
DÁMA
Kii
Nem csábulok a csengő, csacska szóra.
Meg is adom okát.
Nem áztatom könnyel ruhámnak ujját,
mert az nemes brokát.
HOLD
Fujiwara no Akisuke
Hold, most kibuksz
a felhők torkán.
Aztán söpör
az őszi orkán!
ŐSZ
Ryózen
Magányos cellámból kilépek.
Ámulva nézem ezt a képet.
A lombokon bolygó, bíbor láz.
Köröskörül az ősz vitorláz.
ÁLOM
Saigyó hóshi
Én jól tudom, hogy itt minden csaló
s ami valónak látszik, nem való.
Ha így találom,
mért higgyem el,
hogy az álom az álom?
BÚ
Saigyó hóshi
Cipeltem a búmat,
vittem szakadatlan.
"Sírj", mondta a holdfény
s én sírvafakadtam.
GONDOLATOK
Saigyó hóshi
Miként ha füstölög a Fuzsijáma,
a füstje szétrepül a lenge, kába
szelekbe s eltűnik a kék egen,
a gondolataimnak bús imája,
úgy tör ki és úgy vész is el hiába,
a messzeségbe mállva, névtelen.
SZERZETES
Dóin
Csak gyászolok. - Minek a szó. -
Élek még? - Sírba volna jó. -
Gondolkodom? - Irtóztató. -
HŰSÉG
Horikawa császár
Igaz-e, hogy a mi szerelmünk
végnélküli, határtalan?
A gondolataim ma reggel
olyan kuszák, mint a hajam.
SZIRT
Sanuki Sukei
Mint a szirt, mely a tengerben ázik újra,
ahányszor a hullám körötte repdes
s nem látja senki - a ruhámnak ujja
nem szárad meg soha, örökre nedves...
NYOMOK
Shizuka Gosen
Miosyno hegyén fönn
havas sziklákon át,
megláttam én a lába
nyomát.
Csillagfényben fürödtek
akkor a nagy hegyek
s most gondolatban véle
megyek.
BÁNAT
Fujiwara no Toshinari
A jó, a tiszta szenved,
űzi a gúny, a kardvas.
Futottam a világtól,
de a bánat hatalmas.
Itt a magányos erdőn
áll s könnyezik a szarvas!
SZILVAFA
Fujiwara Ictaka
Eszembe jut, egykor mi volt
a szilvafánál, és a szilvafától
kérdem, miért marad a Drága távol?
Fönn a kiholt
égen ragyog a hűs, tavaszi hold.
HULLÁS
Kitsune
Hó és virág hull sebesen.
De hullok én is és esem.
Azt mondja minden: "Nem maradsz itt
te sem."
HOLDVILÁG ESŐBEN
Yamazaki Sókan
Mutasd nekünk szép arcod hát
éjféli Hold, bárhogy hull az eső.
De meg ne hűlj. Tedd föl a sapkád.
SZERELEM
Kitamura Kigin
Szívembe forró vágy remeg föl.
Kérdezte, mért fogytam le így?
Zokogva mondtam: "A melegtől".
SZOMORÚ DOLGOK
Kaibara Ekiken
A ház, ahol meghalt egy kisgyerek.
A kályha, mely kihűlt és nem meleg.
Pásztor, kit ennen-nyája nem szeret.
Írástudó, kinek csak lánya lett,
pedig fiút várt és miatta dúl-fúl.
És a levél, mely nem hoz hírt hazulról.
MÚLT
Kaibara Ekiken
A múlt, a múlt
a porba hullt.
Mint röpke éj, oly gyorsan elhaladt.
Jaj, mit álmodtam nyolcvan év alatt.
APÁCABÉKA
Kawai Chigetsu ni
Lásd, árpaszalmából fonok tenéked
remeteházat,
apácabéka,
mert lelked édes és szelíd alázat.
HOLD
Ibara Saikaku
Rongyos, nyomorgó, kis faluk,
nincsen virágjuk és haluk.
De gazdagok most, mert a Hold
rájuk hajolt.
TAVASZ
Ibara Saikaku
Levetem tavaszi ruhám.
A szép Tavasz
ládám ölébe csillog ezután.
KETTECSKÉN
Yamaguchi Sodó
Az aratási hold tündér-sütésén
megyünk haza,
két régi cimbora: az Árnyam és Én.
HÓ
Matsuo Bashó
Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok.
TELEHOLD
Matsuo Bashó
Ó, telehold - ha volna egy nyele,
ő lenne az én legyőzőm
és én legyezném arcomat vele.
ÚTON
Matsuo Bashó
Kietlen elhagyott vidék.
És itt, hol a madár se jár,
bealkonyul az őszi ég.
EMLÉKEZÉS
Matsuo Bashó
Mikor virágos minden út
s fehérek a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut.
JER, KISFIAM...
Matsuo Bashó
Jer, kisfiam, mesélni kezdek.
A dinnyeföld tarkán virágzik.
Akarsz-e egy gerezdet?
CSÖND
Matsuo Bashó
Nyugalmas, csöndes est...
Csupán a tücskök vad zenéje harsog,
hogy szirteket repeszt.
BABONÁS HOLDFÉNY
Matsuo Bashó
A holdsugár, mint az ezüsteső dűlt
s én hajnalig járkáltam künn a tónál,
akár egy őrült.
TEJÚT
Matsuo Bashó
Hogy zúg a tó.
De fönn az égen az arany Tejútnak
nyugodt, nagy íve látható.
HAVAS TÁJ
Matsuo Bashó
Hóförgeteg...
Ott a sűrűben, a kis házikóban
él egy magányos agg s beteg.
IDILL
Matsuo Bashó
A tűzhelyen parázs dereng.
Fönn a fehér falon a vándor
árnyéka leng.
VAJÁKOLÁS
Matsuo Bashó
A hold ma éjjel izzón tündökölt.
Fehér cseresznyéskert lett a tüzében
a bús pamutfaföld!
JÁTÉK
Matsuo Bashó
Piros szitakötő!
Szakítsd le szárnyát s itt egy új titok:
aranypirosítód!
Aranypirosítód!
Mi lesz belőle, ha szárnyat köt ő?
Piros szitakötő!
TAVASZI KÉPECSKE
Matsuo Bashó
Virágzanak a szilvafák.
A Nap aranypalástban
a hegy ormára hág.
BOLDOG FOLYÓ
Matsuo Bashó
Táncolva száguld, a hulláma csattog.
A Nyár, az izzó, édes, buja Nyár
rá csókokat dob.
VIHAR A PUSZTÁN
Matsuo Bashó
Vihar zörömböl szakadatlan.
Fél a szívem benn s künn is így remeg most
a vadkan.
MAGÁNY
Matsuo Bashó
Jó volna innen messze futni
és élni oly magányosan,
akár te, elhagyott kakukfi.
ŐSZI EST
Matsuo Bashó
A száraz ágon komoran időz
egy óriás, fekete holló.
Megjött az ősz.
TÉL
Matsuo Bashó
Bús, téli fészek.
Várj, majd kizöldülsz s fölvernek dalukkal
a víg zenészek.
OLAJ
Matsuo Bashó
Ma éjjel a lámpámba, jaj,
nem volt olaj.
De ablakomba akkor behajolt
a Hold.
LÉGY
Matsuo Bashó
Veréb barátom, kérnék egy kegyet,
Ne kapd be a virágra röppenő
bús, kis legyet.
TÓ
Matsuo Bashó
Öreg halastó szendereg a langyos
magányba némán... Most beléje cuppan
loccsanva egy loncsos varangyos.
HARMAT
Matsuo Bashó
Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
tűnő vizedbe megmosom.
BOGÁNCS
Matsuo Bashó
Kíváncsi bogáncs rég vigyázza már,
hogy jön és hogy megy az utas;
és legeli egy szamár.
AGGASTYÁN
Matsuo Bashó
Fehérhajú, bús aggastyán mereng a
családja sírján. Háza puszta most.
Jaj, bong a donga és leng a gerenda.
PRÜCSÖK
Matsuo Bashó
Ó kis prücsök, beh vidám a dalod.
Ki sejti, hogy majd nemsokára
halott leszel te is, halott?
CSATATÉR
Matsuo Bashó
Vén harcmezőn Tavasz gyújt sugarat.
Százhúszezer harcosnak életéből,
mint egy futó álomból ez maradt.
NYOMORÚSÁG
Matsuo Bashó
Az évtől elbúcsúztam.
De kalapom a régi nyári-szalma
s lábam botolva csusszan
a téli sárba, rossz gyökérpapucsban.
VÁLÁS
Matsuo Bashó
Az illatos pünkösdirózsa kelyhét
habozva hagyja el a méh,
a részeg és a boldog, esti vendég.
TÜCSÖK
Matsuo Bashó
Dalolva halt meg. Mit hagyott itt?
Egy aszu, vézna tetemet,
mit a futó por betemet.
SZEGÉNYSÉG
Matsuo Bashó
Jöjj el barátom, bár kopott tanyám van,
de nálam
a szúnyogok is oly kicsik,
hogy az embert alig csipik.
VADKACSÁK
Matsuo Bashó
Az éj borult az óceánra távol.
Most vadkacsák halk hangja rí, fehér,
és a sötét derengve fölvilágol.
A JÓLTEVŐ
Matsuo Bashó
Ha a mezőn az éjfél fagya metsző,
kabátja szárával takargat,
egy jószívű madárijesztő.
MAGASAN
Matsuo Bashó
A szirttetőn haladtunk
s a fellegekbe szárnyaló pacsirta
dalolt alattunk.
VARJÚ
Matsuo Bashó
A csúnya varjú -
mily szép is, így reggel,
ha hóvihar fú.
REMETE
Matsuo Bashó
Áll a kemény tölgy és semmit se lát.
Meg is veti
a csillogó cseresznyefát.
MAJOM
Matsuo Bashó
Zúg a hideg zápor. Te meg sem látod.
De a majom bőg.
Szegény, szeretne egy esőkabátot.
TÁJKÉPECSKE
Ochi Etsujin
Az éjszakán holdfény zizeg.
Vén templom alján, a hegyen
hántolják a rizset.
TANÁCS
Ochi Etsujin
Vigyázva hajtsd most a lovat.
A tomporára a tavaszi hold ír
szép rajzokat.
TŰZVÉSZ UTÁN
Tachibana Hokushi
Házam leégett.
Lehulltak a virágok is.
Így ér mindenki véget.
HARSÁNY ÉJ
Suganuma Kyokusui
Hideg az éj. Mi zúg olyan vadul,
A vízesés.
Harsogva a nagy Óceánba hull.
SZÚ
Kóno Riyú
Künn a vihar haragja fú,
tépázza zsúptetőmet
s én hallgatom benn, hogy kopog
a szú.
APÁCA
Konishi Raizan
Mily bús e kép! Az őszi réten
apáca áll s körötte rovarok
zúgnak setéten.
LEVÉL
Hattori Ransetsu
Száraz levél,
libbenve a sírkőre száll.
és ott nyugtot talál.
MADÁRIJESZTŐ
Hójó Dansui
Még a ruháját is kölcsönbe kapja,
de a császárnak sem köszön
rozzant, kevély kalapja.
EZÜST
Naitó Jóshó
A téli holdvilág fakó
ezüstje hull ezüst hajamra -
olyan hideg, akár a hó.
BAGOLY
Naitó Jóshó
Úgy lángol a hold most, hogy egy bagoly
káprázva az eresz alá bújt
s ott silbakol.
VADKACSA
Naitó Jóshó
A mély vizekből úgy bukik elő
a vadkacsa,
mint egy csodákat látott bölcselő.
PRÓZA
Shida Yaha
Fülemüle!
"Tessék kalácsot, friss kalácsot"
Kiáltja egy hülye.
PRÓZA
Yosa Buson
Fülemüle!
Itt két pofára habzsol egy család,
hogy szétáll a füle.
MÚLT
Yosa Buson
Mult.
Lassú napok begyűjtött gabonarendje,
mely egy pajtába hullt...
PATAK
Yosa Buson
Mikor májusban az eső szakad,
milyen szilaj,
önérzetes a legkisebb patak.
TANYAI KÉPECSKE
Yosa Buson
Egy kis majorba, messze valahol
virágban állnak a barackfák.
A házalóra mérges eb csahol.
ŐSZI ÉJ
Yosa Buson
Az őszi éjbe - mily bolond dolog -
akármit is tegyek,
apámra és anyámra gondolok.
HARANG
Yosa Buson
Templomi harang bronzán libegve
alszik
egy csöppnyi lepke.
VAKEMBER
Yosa Buson
Ma oly csudásan tündököl a hold.
Egy vak nekem jött
s ő is kacagott, hogy belém botolt.
SÁRGA ŐSZIRÓZSA
Yosa Buson
Lámpám tüzétül
a sárga őszirózsa
nézd, elfehérül.
ESŐ
Yosa Buson
Nézd, a csepergő
esőbe sétál
egy háncs-kabát meg egy esernyő.
RABLÓVEZÉR
Yosa Buson
Úgy ég a hold, hogy minden szív megolvad.
Még a rablóvezér is
versben dalolja meg a holdat.
VIRÁG
Josen
Szól a virág: "Nektek minek a rét,
kik ócska színházból jöttök ki hozzám?
Én nem játszom sohase kabarét.
HALOTT FIACSKÁM
Fukuda Chiyo ni
Halott fiacskám merre költözött?
Mily égi réteken
kerget szitakötőt?
FENYŐ
Oshima Ryóta
Fönn jár a Hold.
Most hág az ég fennkölt ormára Ő.
Jaj, bérctetőn mért nem vagyok fenyő?
HAMUTÁLCA
Itó Fugyoku
A holdvilágos táj oly isteni,
hogy nem merem
hamutálcámat sem kiönteni.
LEGYEZŐÁRUS
Kakó
Szellős, hűsítő legyezőket árul,
izzad szegény,
pedig egész orkán fuj a nyakárul.
HALÁSZOK
Kinsha
Hálót vetettek ők már sok-sok
ízben,
de mégse foghatták meg, ott
maradt
a csillagok visszfénye lenn a vízben.
ABLAK
Yamamoto Ryókan
Kifosztva áll szegény lakom,
De a rabló a holdsugárt
meghagyta itt az ablakon.
BÉKA
Kobayashi Issa
Kis, árva béka, mért riadsz te vissza?
Ne félj, ne félj.
Ismerj meg engem. Itt barátod: Issa.
EGY MILLIOMOSHOZ
Kobayashi Issa
Tudod, mi énnekem a pénz,
arany-, ezüst-, kincs-garmada?
Mint bambuszon a hajnal harmata.
A DALNOK
Kobayashi Issa
Mindig egyformán énekel
a kis fülemüle.
Nem nézi, hogy a lomb alatt
kegyelmes úr ül-e?
LÉGY
Kobayashi Issa
Ne üsd agyon a kis legyet,
Nézd, tördeli kezét.
Úgy kér kegyet.
A VÍG CSAVARGÓ
Saitó Yakushi
Milyen hideg a hó, mert nincs velem
a víg csavargó:
a Szerelem.
VÍZ
Mutshuhito császár
Ha korsóm öblét csöndbe lakja,
a korsóhoz simul alakja.
De mégis a víz az erős.
Őtőle robban szét az ős,
kőszirt évezredes alapja.
ELLENTÉT
Masaoka Shiki
Mi fönség.
A kert fehér fagylaltján
piros gyümölcs ég.
REKKENŐ ÉJSZAKA
Masaoka Shiki
A nyári éj oly kábító.
Álmatlanul virraszt benn a kalitban
szegény rigó.
FEHÉR PILLANGÓ
Masaoka Shiki
Fehér pillangó szállt a
gyöngyvirágra
s én szinte félek:
nem lélek?
UTOLSÓ DAL
Masaoka Shiki
Figyelj csak a tücsök dalára,
ha hangosan csattog az őszi éjben,
azt sírja, hogy majd meghal nemsokára.
TAVASZI ÉJSZAKA
Masaoka Shiki
Tavaszi láz.
Egy ember az utcán ballag magában
és fuvoláz.
HAJNALPÍR
Masaoka Shiki
A hajnali égen tündéri pír van.
De lásd, kilobbant,
míg róla ezt a kurta verset írtam.
APÁM
Masaoka Shiki
Tücskök dalolnak este, mint a költők,
mindenki érti éneklésüket.
De - jaj - az én apám agg és süket.
Ó-ÉV
Nakauchi Chóji
Elillan az év, nincs nyugsága nálam.
Utána nézek,
két tenyerembe hajtva állam.
ELHAGYOTT BÁRKA
Yosano Akiko
A parton egy vén bárka, tele vízzel,
mindenki elfeledte rég
s vizén fehéren tükröződik
az őszi ég.
ELLENTÉT
Nakijima Toshi
A tájat édes, szűz hó este meg.
"Csak üzleti ügyben keressenek".
MACSKA, NAPRAFORGÓVAL
Ono Bushi
Kölykét viszi a macska, morgó
szájába. S mint a tigris,
körös-körül lángol a napraforgó.
ÉDESANYÁM
Ishikawa Takuboku
Vállamra kaptam az édesanyámat
és vittem a vállamon őt tova halkan,
de oly pici volt, oly könnyű szegényke,
hármat se léptem, sírva fakadtam.
SÁRKÁNY
Ishikawa Takuboku
Elvágtam a sárkány zsinegjét.
Nemrég
a szívem is éppígy röpült el,
mint messze emlék.
TÉKOZLÓ FIÚ
Iskihawa Takuboku
Mint gyermek, hogyha visszatért
a faluba, hová való
és aluszik a duzzadó
párnákon, így jött vissza mostan
a hó.
VÖRÖS
Kitahara Hakushú
Vörös felhők járnak az égen.
Vörös bor van kupámba régen.
Miért várom, vágyom a végem?
Vörös felhők járnak az égen.
MULANDÓSÁG
Hitoshi
Minden művünk a semmiségbe téved,
akár a csónak, hullámtól dobálva.
Csöndes halálé lesz a hangos élet.
Mi marad itten? Egy árnyéknak álma.
AZ EMBERÉLET
Moshi
Az emberélet gyönge dráma.
Csak egyszer adják.
Nincs több előadása.
PARÁZS
Horiguchi Niko
Az alkony-égen vad, vörös ködök.
Most a szökőkút parazsat köpött.
ÉLET
Horiguchi Niko
Ki élhet e világon,
hol annyi a ború?
Az élhet e világon,
ki egyre szomorú.
JAJSZÓ
Horiguchi Niko
Bús és sötét szememben
örökre könny ragyog,
mivel sovány vagyok,
mivel japán vagyok,
mivel ember vagyok.