Japán népdalok
fordító: Kosztolányi Dezső
Szentjánosbogár
Szerelmes tücskök énekelnek,
de a kis fénybogár nagyobb.
Az némán vall szerelmet:
ragyog.
Madár
Te vagy a szél, mely fúj a tájon,
én a madár a szélben, édesem.
Csak fújj tovább, én sose bánom, hová esem.
Tavasz
Hull a virág, aztán kinyit,
bárhogy havaz.
De hogyha szíved eelvirít,
nincs több tavasz.
Sirály
Ha kérdezed, ár-e, apály van,
így vijjog a sirály:
"Kérdezd a víztől, én a fellegekben
vagyok király".
Szüret
Kötéllel ráztam a piros gyümölcsfát,
hullt a gyümölcs ölembe rendesen.
A két karom tárom feléd remegve,
hullj az ölembe, én szerelmesem.
Tücsök
Nézd, hogy szorítja a tücsök fönn
a büszke szálfa levelét.
Lásd, így kapaszkodom örökké beléd.
Búcsú
Hogy még utólszor üdvözöljem,
a tengerig mentem mérföldeket,
de a torkomba folyt a könnyem,
szám néma lett.
Tűzvész
Lángolni, sírni, tönkremenni.
A szívem ég, de ajtót nem nyitok.
Tűzvész ez és nincs füstje semmi.
Titok...
Hűség
Minthogy szeretlek, puszta utakon,
napfénybe, látón, éjszakán,vakon,
erdőn, hegyen, bozóton, cserjén:
megjöttem én.
Förgeteg
Fönn a virágok félnek egyre,
hogy förgeteg csap rá a hegyre.
Így élek én, bár vágy éget,
meglátni téged.
Gyermeksír
A kis Kinu sírjára, nézs, mi lágyan
hajol le ottan a fa ága.
Haló porát legyezve leng felette,
mivel míg élt, a fákat úgy szerette
a Drága.