Jaj, hogyha tudnád...
Jaj, hogyha tudnád, hogy micsoda bú
van az én szivemben, úgy látnál te engem,
mint egy beteg anyát, oly szomorúan
bús, vézna arcáról hull könnye csendben,
és érzi, meghal nemsokára, s fáradt
s eléteszi a legkisebb fiának,
átnyújtja néki azt a fényes, árva,
olcsó játékszert, mit vett a bazárba.