Júlia (...Ó látod, minden késő...)

Júlia
szerző: Juhász Gyula

1917

...Ó látod, minden késő már. Jöhetnek
Megértői az elfáradt ütemnek,
Mely végtelenbe és éjbe lehanyatlott.
Jövendő arcok,
Mit bámultok már? Kései kudarcot!

Ó látod, minden késő már. Hiába
A szerelem rózsája. Rög porába
Hervad csupán és sírnak éjjelébe.
Ó szépek szépe,
Siess rózsáddal egy élő elébe!

Mert látod, minden késő. Bús dicsőség,
Zászló, mely beteríti néma hősét,
Ki elesett az áldatlan kudarcban.
Miért rohantam?
Egy hulló csillagért borús magasban.