Jön a muszka
szerző: Tompa Mihály
Jön a muszka! Halljátok-e emberek?
De nem azért mondom ezt, hogy féljetek;
Félig győzött, aki bátor, - azt pedig
Aki fél, már jó előre: megverik.
Jön a muszka! csak hadd jöjjön, nem baj a'!
Magyar ember kész beteg, ha nincs baja,
Mit csinálna a magyar had s Görgei,
Ütni verni ha senki nem vón neki!?
Ott lehet az embernek az ereje,
Ha nem csapott senkit még földhöz vele;
Mit érne, hogy van jó kardunk meg karunk:
Hogyha avval senkit orrba nem csapunk.
A magyart már azt se tudták ki fia?
Megösmer most német, anglus, francia;
Majd ha egykét muszka-tábort megverünk:
Egész világ barátságot köt velünk.
Annyi pedig, hogy megverjük, bizonyos,
Nem kell annak csak vasvilla meg fokos;
Már hogy kéne? hisz nem rég a lengyelek
Kaszával levágtak egy nagy sereget.
Tartóztatni kell a magyar katonát,
Mint a jó ló, ugy rohan, ha tüzet lát;
S a muszkának meg nem mozdul a lába:
Ha más nem lő, szúr a horgas inába.
Sokan vannak, az igaz, mint a sáska,
Semmi baj, még jobban dűlnek rakásra;
Hisz ha vastag, ha kövér a rét fűve:
A kasza úgy ont jó rendet belűle.
Nő az árvíz, mentül jobban nő, rajta
Annál fentebb emelkedik a sajka;
Sok a bajunk, szerencse még, ha baj van,
Emelkedünk, erősödünk a bajban.
Hibás, ki fél a muszkától; - hibás, ha
Ügyet se vet rá, a bajt csak fitymálva;
Mikor jön vagy mennyi jön, majd megválik:
Mi csak bátran, készen legyünk halálig!
Készen legyünk! halljátok-e emberek!
Jön a muszka, de azért ne féljetek!
Félig győzött, aki bátor, azt pedig,
Aki fél, már jó előre: - megverik.