Jól megy neki
| Jól megy neki szerző: Bálint György |
Ez a cím germanizmus, de az is germanizmus, amire vonatkozik. Jól megy Frich Mühsamnak, ez a címe egy kis cikknek, amely az.Angriff-ben jelent meg. Az Angriff Hitler lapja, és Hitler e pillanatban a legvégzetesebb és legsúlyosabb germanizmus. Hitler lapja Erich Mühsamról ír, a hetvenedik éve felé közeledő német költőről, aki néhány nap óta az egyik koncentrációs tábor lakója. Saját érdekében őrzik a drótsövények mögött, és – mint annak idején egy érdekes közlemény elmagyarázta – embert akarnak faragni belőle. Mint minden fogolytársa, megkapja Hitler Mein Kampf című munkájának egy példányát, rádión hallgatja Hitler és Göbbels beszédeit, burgonyát kap ebédre, és részt vesz egy uszoda építési munkálataiban, Szóval, jól megy neki. Ezt állapítja meg az Angriff is. A kitűnő lap megemlíti, hogy egy svéd újság rémhíreket közölt a finom tollú, öreg költőről, azt írta róla, hogy bántalmazása következtében halálán van, és ezenkívül még egy fogát is kiütötték. Később a svéd lap – írja az Angriff – meggyőződött arról, hogy ez nem igaz. Mühsamnak még a fogát se ütötték ki, ilyen jól megy neki. És miért csak neki? – kérdezzük most már mi. Rajta kívül még sok-sok millió németnek megy jól, mert milliókra rúg azoknak a száma, akiknek nem ütötték ki a fogát. A Greuel-propaganda ilyen körülmények közt valóban alaptalannak látszik.
Mindenben alá kell írnom Szabó Lőrinc legutóbbi remek cikkét, mely végre meg meri mondani, hogy a költőnek végeredményben nincs joga kivételes elbánásra a társadalom részéről, és ne akarjon hivatalból nagyobb úr lenni, mint a többi ember. Valóban: a költő nyomora és szenvedése nem igazságtalanabb és felháborítóbb, mint a bányász vagy a falusi néptanító nyomora és szenvedése. Mühsam fogsága és szenvedése sem azért vérlázító, mert ez az öregember, aki taligában földet hord a rohamosztagosok puskacsövei alatt, történetesen költő. Nem a személy vagy nemcsak a személy miatt szorul ökölbe a kéz, hanem a tény miatt. Amiért ilyesmi történhetik emberekkel, akik egy jobb világot akartak, vagy egyszerűen csak nem rajongtak a Hitlerek, a kelet-porosz junker vajtermelő szövetkezetek és a Horst Wessel-dal barna világáért. Ezért szorul ökölbe a kéz, illetve csak eddig szorult, mert most már tudjuk, hogy erre nincs semmi ok. Hiszen jól megy Mühsamnak és a többieknek. Nem ütötték ki a fogát – érhet-e Németországban ennél nagyobb szerencse egy öreg költőt? Nem ütötték ki a fogát, pedig a főtt krumpli rágcsálásához nincs is feltétlen szüksége sok fogra. Kiüthették volna, de nem tették, és ehelyett Hitler beszédeit adják neki, szelektív készülékkel. Jó emberek!
Tanulni lehet Mühsam példájából. Az emberek egész Európában, sőt, az egész világon meglehetősen el vannak kényeztetve (még egy germanizmus). Sokat panaszkodnak, pedig senki se üti ki a fogukat. Remekül „megy” mindenkinek. Valósággal nyüzsögnek a nagyvárosi utcákban az emberek, akiknek nem ütötték ki a fogát, nem harapták le a fülét, és nem csempésztek rajzszöget a székére. Az öt világrészre terjedő koncentrációs táborban sok millió olyan embert találunk, akik közül egynek sem törték el a lábát, egyiket sem öntötték le tintával, és egyiknek a levesébe sem rejtettek el dinamitpatronokat. E sorok írója is kénytelen bevallani, hogy eddig még nem történt vele ilyesmi, és mégsem érzi magát mindig jól. Félórával ezelőtt egy ismerősével találkozott, akit éppen akkor nem négyeltek fel, de a fásult ember, csodálatosképpen, semmi örömöt nem mutatott fel. Telhetetlenek, kielégíthetetlenek az emberek, lelkükben és agyukban meglehetős zavar uralkodik, és valószínűleg nem tudják pontosan, hogy mit akarnak. Elégedetlenek – ennyi az egész. Talán még a hetvenéves költő sem boldog a fogával, pedig ebben a korban minden fog nagy kincset jelent. Lehet, hogy társai sem boldogok a koncentrációs táborban. Jó dolgukban nem tudják, hogy mit csináljanak, ez az igazság. Csúnya világban élünk, nagyon elbízták magukat az emberek, de előbb-utóbb alaposan meg is bűnhődnek majd érte. Hitlerre mondom!
Forrás[szerkesztés]
- Lásd a vitalapot!