Jó és gonosz szerzetesnek dícséreti és szidalma
A jó szerzetesnek
Szíve Krisztus kerte,
Mert őbenne plántálta
Verágoknak szépségét,
Mert szent alázatosság
Verágozik őbenne
Mint kék viola,
Szeretetnek rózsája,
Tisztaságnak lilioma,
Benne kevélkednek.
Szerzetesnek gonosza,
Mit terólad mongyonk?
Teljes szíved méreggel
És nagy álnoksággal,
Mert az engedetlenség
És az gonosz gyűlölség
Téged mind elgyőzött,
Az kevélség meghatott
És ekképpen ördög bír
Ki elviszen nagy kénra.
Forrás
[szerkesztés]Három veréb hat szemmel, szerk. Weöres Sándor, Budapest, Szépirodalmi, 1977, 60. o.