Jó és gonosz szerzetesnek dícséreti és szidalma

A Wikiforrásból
Jó és gonosz szerzetesnek
dícséreti és szidalma

szerző: Tíz-sorosok mestere

A jó szerzetesnek
 Szíve Krisztus kerte,
 Mert őbenne plántálta
 Verágoknak szépségét,
Mert szent alázatosság
 Verágozik őbenne
 Mint kék viola,
Szeretetnek rózsája,
 Tisztaságnak lilioma,
 Benne kevélkednek.

Szerzetesnek gonosza,
 Mit terólad mongyonk?
 Teljes szíved méreggel
 És nagy álnoksággal,
Mert az engedetlenség
 És az gonosz gyűlölség
 Téged mind elgyőzött,
Az kevélség meghatott
 És ekképpen ördög bír
 Ki elviszen nagy kénra.

Forrás[szerkesztés]

Három veréb hat szemmel, szerk. Weöres Sándor, Budapest, Szépirodalmi, 1977, 60. o.