Ugrás a tartalomhoz

Jégmadár

A Wikiforrásból
Jégmadár
szerző: Várady István
Nyugat 1911. 17. szám

Menekülnél: nem lehet;
Tart igézve gyűlölet.
Megvihatlan csarnokot
Épitettem: zsarnokod.

Menekülnél: végre már!
Szemed nézem: ég-e már?
Szived nézem: jég-e még?
Jaj, az csöndes már... elég!

Megöltelek: én lator!
Alhatol, már alhatol.
Hűvös partot ér ma már
Lelked: lomha jégmadár.

Jéghegyek közt tiszta tó,
Jégkincsekkel biztató,
Délidőn, ha hold telik,
Ott hűsölhetsz estelig.

Nap se tűz ott, csak alig,
Éjjidőtől hajnalig.
Szép halottam: Magad ott
Jégfehérre moshatod.