A lap feldolgozottságának foka

Isten remeke

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Isten remeke
szerző: Gárdonyi Géza

       Elfáradván Jézus a tanításban, leüle egy öreg cédrusfa hűvösén.
János pedig egy nyaláb lombot vive hozzá, mondván:
- Mester, ha aludni akarsz kevéssé...
És az asszonyok közül is járula hozzá egy, mondván:
- Ime az én fehérített gyolcsom: engedd, hogy fejed alá terítsem.
És Jézus lenyugovék.
És amig Jézus ott pihene, a tanítványok halkkal beszélgetének.
Azon beszélgetének pedig, hogy mi volna a teremtés remeke?
- A szivárvány, - vélekedék Lukács. Mert a szivárványban benne van a teremtett világnak minden szine. S mily tökéletes óriásnagy ív! És mintha a Teremtő így szólna általa: Lássátok mily szineket rejt a magasság is!
- A karbunkulus, - vélekedék egy másik tanítvány. Mert a karbunkulus a földnek csillaga. Tündöklőbb az égi csillagoknál.
És szóla a harmadik;
- Vajjon mi szebb az égnek felhőinél? Örökszép változatosságban lebegnek a magasban, és az élet harmatát hordozzák.
És János is megszólala mondván:
- Nekem semmisem oly szép, mint az ártatlan gyermeki arcz.
Péter pedig a fejét rázá, mondván:
- Semmire nem fordíthatjátok szemeteket, hogy csodát nem látnátok benne. Minden remek az Urnak alkotásában.
Judás azonban, ki Iskariótnak is neveztetik, tagadóan inte, mondván:
- Ha minden remek is, van bennök különbség. Avagy nem különb-e a pálma a fűszálnál? Mind növésében, mint derékségében, mind gyümölcsében különb.
Jézus pedig hallgatja e vetekedést félig való szendergésében.
És semmit nem szól vala közbe.
János pedig látván, hogy Jézusnak szeme nyitva vagyon, hozzájárula és mondá:
- Tudom, hogy fáradt vagy mester, de ime ezek nyugtalankodnak elméjökben és azon feleselnek, hogy vajjon van-e valami a teremtésben, amit az Ur mindeneknek fölötte remekül alkotott?
Jézus pedig felelé:
- Van.
S hogy többet nem szóla, a tanítványok várakozással nézének reá.
És mondá Márk:
- Vajjon megválaszthatjuk-e mink emberi észszel, hogy az Úr mit becsül legtöbbre a teremtésben?
És Jézus felelé:
- Meg.
Akkor a tanítványok ujból vetekedének, hogy megösmerjék az Úrnak remekét.
És szóla András, mondván:
- A csillagos magasság az, az égnek tündöklő boltozata.
És Jézusra néze, hogy vajjon helyesli-e szavát?
Jézus pedig felelé:
- Ne keresd azt a magasságban, amit e Földön is megtalálhatsz. Ámbátor magasabb az a csillagoknál is.
És szóla Péter:
- A hegyeket bámulom én az Ur munkáiban. Avagy mi temérdekebb és mi erősebb a hegynél, amely merő kősziklából alkottatott.
Felelé Jézus:
- Amit ti kerestek, erősebb.
És szóla Jakab, a Zebedeus fia:
- A tenger erősebb a hegynél, mert elrontja ha nekizúdulnak hullámai. A tenger szebb is mint a hegy, és a tenger mélységét még senki meg nem mérte ezen a világon.
Felelé Jézus:
- Az mélyebb.
És szóla Bertalan, ki előbb Keresztelő János tanítványa vala, mondván:
- Semmi alkotás se szebb az élő virágnál, s virágok közt a rózsánál.
Felelé Jézus:
- Az szebb.
És szóla Iskariót:
- Az arany is virág, a föld mélyének virága. Az arany nemcsak szép, de értékes is.
Felele Jézus:
- Az értékesebb.
És szóla Máté:
- Elfeledjük az égi napot, amely a magasságban delel, és a mélységben éjszakáz, tündöklőbb az aranynál, szebb a virágnál, erősebb a hegynél, és a nagy világnak fényességesen világló lámpása, és földet és vizeket melegítő kályhája.
Felele Jézus:
- Az világosabb és melegebb.
A tanítványok erre elnémulának, és senki nem tudja vala mire fordítsa véleményét.
És szóla Péter mondván:
- Meddig hallgatod uram a mi balgatag beszédünket? Szemünk van és nem látunk, hogy nem ösmerjük meg az Istennek ama remekét, amely melegebb és világosabb a napnál, értékekesebb az aranynál, szebb a virágoknál, mélyebb a tengernél, erősebb a hegyeknél és magasabb a csillagoknál. Mi az Mester?
Jézus pedig reájuk emelvén szemeit, felelé:
- A szív.