Isten mindenütt jelenvaló
Vetések Rendje [1., Zeráim], Áldásmondatok Traktátusa [1., Beráhót]
Tanhum rabbi mondta el:
- Egyszer egy pogány vitorlás úszott a tengeren, egy zsidó ifjúval. Hirtelen rettenetes vihar tört ki, az utasok jajgatva imádkoztak bálványszobraikhoz. Hiábavaló volt. Amikor látták végül, hogy a jajgatásuk hiábavaló, az addig némán hallgató zsidó ifjúhoz fordultak, és jajgatva kérték:
- Te is könyörögj az istenedhez! Hallottuk, hogy ő meghallgat benneteket, amikor könyörögtök hozzá, mert ő hatalmas.
Az ifjú azonnal leborult, hittel teli szívvel kiáltott Isten felé, és Isten meghallgatta az őszinte szív imáját, és a tenger megnyugodott. Partot értek, kiszálltak. A kikötőben nagy volt a nyüzsgés, mindenki sietett vásárolni. Kérdezték az ifjút:
- Te nem veszel magadnak semmit?
- Miért törődtök velem, a nyomorult idegennel?
- Te vagy nyomorult? Mi ezerszer nyomorultabbak vagyunk. Közülünk, akik erre járunk, van, akinek az istene Babilonban uralkodik, van, akiét Rómában imádják, sőt, van, aki magánál hurcolja az istenét - ám ezek istenek nem segítenek a benne hívőkön. Egyedül Téged kísér istened mindenhová, amerre csak jársz, ahogy az Írásotokban van: "Mert melyik az a nagy nemzet, amelyhez Isten olyan közel van, mint az Örökkévaló, a mi Istenünk, bármikor szólítjuk Őt?"[1]
Jegyzet
[szerkesztés]- ↑ 5Móz 4:7