Igy holtig a szolgád...

Igy holtig a szolgád...
szerző: Várady István

Nyugat 1911. 22. szám

Nem kezes karban énekeléssel,
Sem leborulván, fölemelkedéssel:
Inkább igazi kétkedéssel
Szolgállak keményen és gyanakvón.

És szolgállak rövid jajokkal,
Boszus ostorzó sóhajokkal,
Harcban, ok ellen csatázva okkal,
De így holtig vagyok a szolgád.

Egyszer únottan, másszor gyötörten,
Szolgállak keményen, majd összetörten,
Ártó kardodat ha összetörtem
S esett testek felett megállok:

Így győzvén, de győzetten máskor,
Így büszkén, de máskor megaláztatottan,
Dúsan itten és kolduson ottan,
Megáradottan és apadáskor:

Elunt és fáradt inogással hiszlek,
Lelkembe lassan, vigyázva viszlek,
Mint kényes szobrot szép szobába dísznek,
Mit úri, fínom ízlés megkivánt.