Ifjak éneke

Ifjak éneke szerző: Kis János

Esztendeink múltan múlnak,
   S ifjúságunk is velek.
A melly rózsák ma ujúlnak,
Holnap menten megavúlnak,
   S elhervasztják a szelek.

Bölcs az, a ki tavaszának
   Vígan tölti napjait:
Esztelen, a ki gondjának
Célt nem tévén, rabságának
   Koholja vas láncait.

Barátim, szép társaságban
   Tanúljunk vigan lenni,
De úgy, hogy egy jobb világban,
Angyalokkal is, vígságban
   Légyen jusunk részt venni.

Ha legfőbb dicsőségünket
   Virtusban helyheztetjük,
S minden szeplőtől szívünket
Tisztán megtartjuk, éltünket
   Úgy boldoggá tehetjük.

De ha ártatlanságunkat
   Örömmel párosítjuk,
Jobb kedvvel tészszük dolgunkat;
S így fáradságos utunkat
   Mulatságra fordítjuk.

Szívünknek fő kívánsága
   Légyen tehát e szép cél.
A virtus égi virága
S az ártatlanság vígsága
   Elhervadástól nem fél.