Idegen sírok közt

Idegen sírok közt
szerző: Juhász Gyula

1912

Megyek a dombon, míg elér az estve,
Valami régi, holt nevet keresve.
Áldott legyen,
Ki szeretett s most álmodik feledve.

A sírokon túl barnuló barázda,
Tavaszi álom, vén paraszt kapálja.
Áldott legyen
S legyen szegénynek boldog aratása!

S még mielőtt az estve rámrohanna,
Egy név mered rám régi hanton: Anna.
Áldott legyen!
Most cseng az esti vágy lélekharangja!