Hymnus a reményhez

Hymnus a reményhez szerző: Kis János

Idvez légy, o isteni remény!
   Te, ki az öröm szárnyait
Neveled, s mikor a sors kemény,
   Tompítod hegyes nyilait.
Oh mint enyhűl a keserűség
   Általad, legyen bár melly nagy;
Ha igaz, hogy a gyönyörűség
   Rózsa, te a bimbója vagy.

Bárkáját a szerencsétlennek
   Védelmezi hív vasmacskád;
Ha baráti mind elreppennek,
   Akkor is támaszkodik rád.
A setét tömlöcben enyhítő
   Fényt gyújtasz, s könnyebb a bilincs.
A pokol is azért rémítő,
   Hogy annak jussa hozzád nincs.

Ha te nem volnál hív dajkája,
   A szerelem mivé lenne?
Kegyes gonddal te vigyázsz rája,
   S így van állandóság benne,
Bár, sok harc után, diadalom
   Enyhítse a szeretőket,
Tüstént velek van az únalom,
   Ha te nem kíséred őket.