Hymnus (Jakab Ödön)
| Hymnus szerző: Jakab Ödön |
Ki vigaszt küldél ránk, ha minden
Szerencsénk napja szállt:
Hozzád kiáltunk, oh nagy isten.
Hogy áldd meg a királyt!
Haláltusán gyakorta voltunk.
Sokat kellett ám küzdenünk;
Most jobbra fordult véle sorsunk.
— Hallgass meg, istenünk!
Vihartól, vésztől soh'se verve
Haladja életét,
Örömdalok víg zöngedelme
Riadjon, merre lép.
Meleg szivének dobbanását
Hű népek hallják mindenütt,
S erős visszhangban visszaváltsák.
— Hallgass meg, istenünk!
Zászlónkat merre kedve híjja,
Kövesse győzelem;
Adózó vérünk harczi díjja
Szabadság, jog legyen.
Hogy nem magyarnak szülte sorsa:
Sirassa tiprott ellenünk;
Hírünk a szél világra hordja.
— Hallgass meg, istenünk!
S ha majd lehunyó ezredévek
Ködrejtő nagy során
Országok, népek elenyésznek:
Hadd álljon koronánk!
A vén idő gyermek-korából
Utolsó emlék mi legyünk,
Kiket még élni hí a távol.
— Hallgass meg, istenünk!