Huszár a mennyországban
szerző: Gárdonyi Géza
Népi mese.
Meghalt a huszár. Hát megy a mennyországba.
Oldalán a kardja, hátán az iszákja.
Zörget a kapun, az aranyos kilincsen:
- Bácsi! Itthon van-e az öreg Úristen?
Elhőköl Szent Péter. Ajtót nyitni nem mer.
Honnan jött e fene kifent bajszú ember?
- Eredj innen fiam, - így szól ki a rácson,-
eredj a Pokolba, az Isten megáldjon.
- Pokolba? Ezt nekem férfi még nem mondta!
Ballag a huszár a fekete Pokolba.
- Nyiss ajtót, te girhes! - kurjant a sátánra! -
hogy az ördög bújjék az oldalbordádba!
-Ki vagy? - bámul az ördög szeme-szája.
- Réz József közhuszár, mi közöd hozzája?
- Huszár? - remegett az ördög bakszakála, -
nem jó helyen jársz te, menj a Menny- országba.
- Hiszen onnan jövök! Nincs ott hely huszárnak!
Azt a hétcsillagát Lucifer császárnak!
- Hivasd Szent Józsefet, sz' patrónusod néked,
S vigyorog az ördög, - mond, hogy jussod kéred.
Megint fenn a huszár. Dörgeti a kaput.
Szent Péter a kulcscsal nagy ijedten kifut.
De a huszár vele már szóba se áll ám;
- Szent József! - így rikolt, - kedves urambátyám!
Meghallja Szent József. Ott üldögélt éppen
az öreg szentekkel egy felhő ölében,
s beszélte az essőt, hova mennyi kéne:
falura, városra, vetésre és rétre.
Felnéz és szól: - Szent Péter barátom,
ereszd be, mert hívem ahogy látom.
Mit tegyen Szent Péter: ajtót nyit morcosan.
Bedöndül a huszár csákósan, kardosan.
Hegyesen lépdegél az aggok során át.
Megáll, összeüti sarkantyús bokáját.
Szent József mosolyog, kezet nyujt elébe.
A huszár belecsap az öreg tenyérbe.
- Köszönöm, - azt mondja - szíves barát- ságát;
no majd megszolgálom, azt a Háromságát!
De hol itt a kantin? Szomjazok pogányul,
étlen, itlan jövök Pokol országábul.
Bezzeg fő a feje szegény Szent Péternek.
Ráküld a huszárra egy püspöki szentet:
jámborítsa szépen, vezesse, szoktassa,
legalább a szentek nevét ne forgassa.
A huszár szívesen hallgatta a szentet,
kivált mikor déli álomban szendergett,
de ha égi szüzek sétáltak a tájon,
kötél is hiába lett vón a huszáron.
Egyszer ahogy ott ül nagybúsan Szent Péter,
kopogtat egy zsidó. S hajlong és köhécsel:
- Nagyságos kapos őr, jóreggelt khivánok!
Ránéz Szent Péter s szól: - Ide nem jössz, Jákob!
S folytatja:
Hamis volt rőföd, fontod, iccéd,
hát csak kotródj fiam a Pokolba innét!
-Én? Hát az a hoszár jobban idevaló?
Felsóhajt Péter: - Bár vinné a manó!
- Nagyságos őr, - szól a zsidó hunyorítva,
s hosszú rőt szakálát markával simítva, -
ha én azt a hoszárt kiograsztok ide,
beereszt-e engem annak a helyibe?
- Be, - felel Szent Péter,- Isten úgy se- géljen!
A huszár Noéval ott mulatott éppen.
Kancsó volt előttük s a huszár beszélte,
hány vasasnémetnek nézett a szemébe.
- Nű, hoszár őr! - szól be a zsidó a rácson,-
maga mért nem tháncol, insthálom alásan?
- Kivel, vén Ábrahám? - A többi hoszárral:
ideki járják a verbongost százával.
- Tyhű! - rikkant a huszár, - nyisson kaput bátya!
A csákóját nyalkán félfülére vágja,
s még a szent küszöbön ki se tette lábát,
már is táncra veri sarkantyús bokáját.
Persze, hogy odaki egy szál huszár sincsen,
visszatér dohogva: Zörget a kilincsen.
- Fiam, - szól Szent Péter, - nem jöhetsz be többé,
aki innen kimegy, kint marad örökké.
Hej, mondja a huszár a szent litániát,
cifrázza nevekben az egész bibliát.
Rázza az öklén a sok jó kívánságot...
No ilyen csodát a szent ország sem látott!
Ahogy aztán ott künn kóvályog, ácsorog,
lát a szemét alján egy ócska, rossz dobot.
(Honnan került oda, a jó Isten tudja.)
Mérgében a huszár csak oldalba rúgja.
De lám, visszafordul. Mi jut az eszébe:
Megnézi a dobot; veszi a kezébe.
Pörgeti keményen a szent kapu mellett,
s kiáltja: - Először!... Ki ad érte többet?
Bent a zsidó immár, hogy megmelegedett,
kendőt terített le, s mellé telepedett.
Gyűrű, szatying, kláris, tű s mi más volt nála.
S árult, Szent Péternek nagy boszuságára.
Felfülel a zsidó, hogy a dobszót hallja,
portékáját rögtön batyujába rakja.
Siet Szent Péterhez, mint a bomlott óra:
- Eresszen kérem a licethációra!
Szent Péter a zörgést jól hallja, jól érti,
de azért szó nélkül nyit most kaput néki.
Nyílik a nagy kapu, gyorsan be is zárul.
így csöppent ki ez is a szép Mennyországbul.