Hurrá!

Hurrá! szerző: Komjáthy Jenő

Legyen a rang, a hír tiétek,
Én nem cserélek senkivel.
Szent a homály, amelyben élek,
Ahol megállok, szent a hely.
Beh jó, hogy én alant maradtam,
S fölszínen úsznak a gazok;
Megzendül egy világ alattam:
Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Szivembül a bálványt kitéptem,
S most én vagyok magamon úr;
Magammal örök frigyre léptem
Széjjelszakíthatatlanúl.
Ez oszthatatlan dús magányban
Lelkem mint önvilág ragyog,
Ó, mily gyönyör! Nincs semmi vágyam.
Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Legyen a hatalom a bűné,
Dőzsöljön szennyben a világ!
Lobogva válok égi tűzzé,
Mi bennem ég, nem földi láng.
Gúnyoljanak a föld királyi,
Hogy engem minden elhagyott,
Büszkén fogok elébök állni:
Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Megzendül a világ köröttem,
Az új, az ősi, isteni;
És végtelen, dicső körökben
Hallom a mennyet zengeni.
Hallom a csillagok zenéjét,
Az égi dallam megcsapott,
Szivembe Olimp hinti kéjét:
Hurrá! Mert semmi sem vagyok.

S fölkél a boldog nap szivemben,
És az örök hajnal hasad;
Lebegni, tűnni, szállni bennem
Látok csodás, szent árnyakat,
Látom a szellemek világát,
Látom a fényt, az ősnapot,
Szivembe Olimp hinti lángját:
Hurrá! Mert semmi sem vagyok!

Legyen a kincs, a trón tiétek,
Én nem cserélek senkivel.
Szent a homály, amelyben élek,
Ahol megállok, szent a hely.
A gyönyöröknek óceánja
- Ugy érzem - rajtam átcsapott,
Ugy érzem, szellemek királya,
Hurrá! Hogy minden én vagyok!