Horatius IX. ódája a harmadik könyvből
szerző: Ráday Gedeon
HORATIUS
Míg kedvedbe Horatius
Bent volt, s új szeretőd karjai nem fogák
Csüggően nyakadat körűl,
Hozzám nem teheté semmi király magát.
LYDIA
Míg csak Lydia volt tüzed
S nem hágott neki még eleiben Chloe:
Akkor Lydia nagy neve
Oly hírű vala majd, mint amaz Ília.
HORATIUS
Most már a citerát verő
És kótákba tudós szép Chloe lánca tart:
Éljen csak Chloe; kész lészek
Éltéért örömest vérem is ontani.
LYDIA
Én szintúgy, s Calais velem
Köz lánggal lobogunk a szerelem tüzén:
S éljen csak Calais, bizony
Kész érette fejem dupla halálra is.
HORATIUS
Kérdlek: hát ha mi, Lydia,
Még volnánk valahogy öszveszerezhetők?
S felhagyván Chloén: újra te
Birnád gerjedező tiszta szerelmemet?
LYDIA
Ollyan szép Calais noha
Mint a csillagi fény! te lebegős eszű
S habnál is haragosb: Veled
Kivánnék csakugyan élni is, halni is.