Horátz III. Könyv XXX. ódája

Horátz III. Könyv XXX. ódája
szerző: Baróti Szabó Dávid

Munkám végbevivém, mellynek az érceken
Tartóssága kitesz, s a faragott gulyák
Égignőtt tetején. Sem dühödött szelek;
Sem rút fergetegek, sem siető napok,
Sem végetlen idők meg nem emésztik azt.
Nem fog venni halál rajtam egész erőt:
Testem sírba leszáll, fennmarad a nevem:
Énrólam soha nyelv szólani nem szűnik,
A Főpap valamíg a Kapitóliom
Dombján, s Vesta kegyes gyermeke felmenend.
Majd amerre lefut zajjal az Aufidus;
Majd amerre paraszt népet igazgatott
Szűkös vízre szorúllt Daunus: az híre ki
Fog szágódni, hogy én a görög ajkra mért
Verset bévezetém Róma vidékire.
Fordítsd rám szemeid, nézd jeles érdemim:
Delfusból eredő zöld koszorút arass,
És önként fejemet, Melpomené, kerítsd.