Honvéddal

A Wikiforrásból
Honvéddal
szerző: Garay János

Zengjük a dalt,
Szabadság dalát,
Hadd dörögje
A csatákat át!
Zsoldos szolgák ágyúbömbölését
Mint a szélvész harsogtassa százrét!

A vad ágyú
Csak halált okád;
Élet a dal,
És életet ád.
Dal a lélek és szivek kohája.
Nagyra, szépre gyujt nemes szikrája.

Lomha ércből
Száll az óngolyó;
Férfimellből
Szabadon a szó;
A golyóra zsarnok megfelelhet,
De dalunkra, nézd, mint összereszket!

Mert fülébe
Zengi énekünk,
Hogy van Isten,
Ki harcol velünk!
Ki utolsó emberig lesz nálunk,
Mert igaz és szent ügyért csatázunk!

A hazáért,
Mely vérörökünk,
Melyért annyit
Küzdött nemzetünk,
S melyért kéjjel ontjuk a piros vért,
Ezredéves függetlenségünkért!

Hadd dörögjük
Hát fülébe, hadd:
Vissza innen,
Vissza szolgahad!
Nincsen osztályföld magyar hazánkban,
Te számodra itt csak temető van!

Ki veled had !
Zsarnok, le veled!
Meg van irva
Uti leveled!...
Hitszegésed lobogó fáklyája
Süssön utad vándor éjszakába!

Zengjük a dalt,
Szabadság dalát
Hadd dörögje
A csatákat át!
A szabadság zengő hárfahangja
A zsarnokság temető harangja.