Honvágy (Tisza Domokos)

Honvágy szerző: Tisza Domokos

Szülőföldem! kerek puszta határ,
Beh régen volt, hogy nem láttalak már,
Elkisértél, soká el nem hagytál,
Utoljára mégis elmaradtál,

Elmaradtál, és bár hogyha váltig
Árva szivem hozzád visszavágyik,
Soká lesz az, míg anyja ölére
Az elzüllött fiú hazatérne.

Csak messzünnen sohajtoz utánad,
Vidám arczát üli komor bánat,
Hogy őt, puszták szabad pacsirtáját,
Elnémítják, kalitkába zárják.

Zárjanak be! él az emlékezet,
Be nem fogják könylepett szememet,
S én e könyben, mint a délibábon,
Nyájak, falvak úszó képét látom.

Ne halljak hírt bármeddig felőled,
Az én lelkem el nem szakad tőled,
Megnyergelem a nyugati szelet,
S gondolatban találkozom veled.