Holdsugár-szonáta

Holdsugár-szonáta
szerző: Kosztolányi Dezső

1908

Álmodó hold...
Éjbe lengő néma lámpa,
Alvajárók, bús bolondok,
Tolvajok barátja.
Vaksi fényed
Újra éled,
Mint gyerekkoromban,
Hogy a hanton
─ Síri fantom ─
Százszor elbolyongtam.
Napsütésbe, déli tűzben
Ábránd-lepkét sosem űztem,
Te voltál barátom,
Álmodóknak éji napja,
Gyöngy-naszád, bús karcsu sajka,
Czéltalan, vak álom.

Most vezess te...
És hogy útam meg ne lássák,
Vesd rám gyötrő szerelmem
Fekete palástját.
Lengj előttem
Fönn a ködben,
Hisz te elvezethetsz,
Szent delejtű,
Fecske lelkű
Ifjú kedvesemhez,
Ő a holdsugár-kisasszony,
Úgy-e hivogat panaszlón
Ablakának árnyán?
Félig csendesen merengő
Éjszemű szelíd istennő,
Félig vad czigánylány...