Heródes (Tompa Mihály)
| Heródes szerző: Tompa Mihály |
Ne kergesd, Heródes,
Azt a kis gyermeket,
Mert benne: Istenre
Vonod ki fegyvered!
S minden csapás, melyet
Reá mérsz gonoszúl,
Saját boldogtalan
Fejedre vissza-húll.
Ime betelt, mit a
Próféta monda rég:
Rámában is hangos
Kiáltás hallaték.
Búban van annyi szív,
Annyi szem kesereg:
Fiaikat kérvén
A szegény Rákhelek.
Bethlehem s környéke
Gyászban van általad
S hiába öldökölt
A poroszló-csapat.
Célból tesz a vétkes
Gonoszt, de célt nem ér:
Mentve a született...
- Mért omla annyi vér?
De kiket vad dühöd
Kínos halálra vitt:
Azoknak látod még
Halvány alakjait.
Benéznek ágyadba
A mennyezet felett,
Hosszúvá, szörnyűvé
Teendik éjeled!
Van büszke palotád, -
Kevés, ki oda jut;
Eláll a fegyveres
Őrség falat, kaput.
Az ajtó benn erős,
Nehéz závára van, -
És lángol annyi mécs,
- De minden hasztalan!
Amint az éj beáll,
Beáll a borzalom:
Rém jön fel a földből,
Áthat légen, falon.
Eszmélsz, - gondolkodol...
S előtted nyiltan áll,
Hogy magad vagy, kitől
Igy megcsúfoltatál!
Ne üldözd, Heródes,
Az égi magzatot!
Ujjá alkotni e
Földet ki adatott.
Még nem nyúlt a bölcsőn
Túl a picinyke kéz:
Széked már ingadoz,
Hatalmad már enyész!
Amely elmén, sziven
S világon ül tunyán;
Szétoszlik a gyötrő
Homály, fuvallatán.
S ha majd sok ó falat
Leronta széttöre:
Lesz az új épület
Örök szegletköve.
Hogy a tüzet megoltsd:
Szelet versz rája? Lásd,
Mikép okoz kezed
Még gyorsabb lángolást!
Sok tartományon át
Ki őtet üldözöd:
Népet gyüjtesz neki
Sok távol nép között.
Heródes, vak vagy-e,
Szablyád emelni fel?
Bizony megtörténik
Minek történni kell!
Gyarló ember keze
S gonoszok álmai:
Hogy birnák útain
Az Istent gátlani?