Hej, bárókisasszony!

A Wikiforrásból
Hej, bárókisasszony!
szerző: Gárdonyi Géza

Zöld bársony most a rét, virággal tarkázott.
A bárókisasszony csak egyedül járkál ott.
Leveti cipőjét magamulattára:
mezítláb sétálgat a rét bársonyába.

Egy vakondtúráson, - puha, morzsás agyag, -
egyik lábanyoma gyönyörűn ott marad.
Botjára könyököl árva juhászlegény,
s tűnődik, mint száraz kút káváján a gém.
Hej, - aszongya, - ez a szép báró kisasszony
lőhetne mellettem szegény juhászasszony;
de sohase lösz ő szegény juhászasszony,
mert bárókisasszony. Hej, bárókisasszony...