Hazafiság

A Wikiforrásból
Hazafiság
szerző: Kosztolányi Dezső

Ma szikratűz csak egy különc szívébe,
holnapra már nagy testvérérzelem,
mely a viharba is lobogva, égve
uralkodik büszke százezreken.

Ma szikra, holnap láng, majd egy tűzerdő,
mely bíborával az égig lobog,
hiába tiprod el, mindég növekvő,
s ha szunnyad is, nem oltják el korok.

A fáradott ük, haldokolva még
nagy honszerelme égő fáklyalángját
átadja s minden az utódra száll át.

Meggyújta õ s a tűzár szerteárad,
átadja gyermekének, ez fiának,
aztán tovább, tovább...S a fáklya ég!