Havazni fog
Maholnap havazik. Emlékezem, tavaly
itt búslakodtam én, mert a tűznél merengni
mindig szerettem. És ha kérdezték: mi baj?
Azt mondtam: hagyjatok nyugodtan. Semmi, semmi.
Gondolkoztam tavaly az elhagyott szobán,
amíg a pelyhes hó hullongott andalítón.
Csak úgy gondolkoztam. S most is csak tétován
borostyán-szopókás kis fapipámat szívom.
Ó tölgyfa-szekrényem mindég jóillatot
áraszt, de én botor voltam, mivel a dolgok
sosem változhatnak, s mit is változtatok
rajtuk, szegény vándor, ki itt botolva bolygok?
Miért gondolkozunk s beszélünk? Hisz a könny,
a csók sosem beszél, s megérti minden ember,
és a barátot is, aki csak lopva jön,
mert szónál több a nesz, amit a szeretet ver.
A csillagoknak is adtak sok szép nevet,
pedig nem is kellett, és az, amit a jósok
beszélnek, hogy majd itt szelik át az eget,
nem teljesül mindég, mert ők merész hajósok.
S most merre van a bú, a régi, régi? Jaj,
alig emlékezem, mert már tovább jutottam.
Ha a szobámba jössz s megkérdezed: mi baj?
Azt mondanám: semmi, csak hagyjatok nyugodtan.