Hatodik ekloga. A kesergő pásztorok
szerző: Faludi Ferenc
MOERIS
Pásztor, kinek fonyod szirmos ostorodat?
Vedd elő telekes téli bocskorodat,
Más szelek fújnak most, lemosták nevünket,
Feltúrták, elhányták kevés mindenünket.
Se nyájunk, se erdőnk, ahol legeltessünk.
Nincs gúnyónk, hajlékunk ahol telelhessünk.
Eltiltotta a Pán, Pán kivetkőztetett,
A vak szerencsének balszárnyára vetett.
MOPSUS
Hallottam, nem hittem, vajon ki hihette,
Aki reménységét váltig le nem tette?
Szaporodik csudám, szaporodik gondom,
Nem tudom, vétek-e, nem-e, ha kimondom:
Pán haragja vége, fogyta életemnek.
MOERIS
Lézzegünk, bujdosunk, se szelünk, se partunk,
Azt sem tudjuk: mihez, azt sem: merre tartsunk.
Ily keserves ügyünk bár özönt fakasszon,
Bár tengert árasszon, nincsen benne haszon.
Már azt is elhiszem: szántó vizen arat,
Bárány farkast kerget, a nyúl ver agarat,
A tél rózsákat hoz, a nyár kemény jeget,
A mord éjszaki szél izzasztó meleget.
Métely juhnak, dér virágnak,
Horog halnak, tőr madárnak,
Darázs méhnek, aszal rétnek:
Pán haragja vége, fogyta életemnek.
MOERIS
Pásztorok esetin sírtak kis virágok,
Búsultak, fonnyadtak szép zöldellő ágok,
Egymásra borulván sírtak a napaeák,
Fákkal élő-haló dryades szűz nimfák.
Magos sugár fáknak lecsüggött tetejek,
S mint tőlök kitellett, szomorkodott fejek,
Nevezetes vizek fenekig apadtak,
Erdő, mező, berek, fű, fa elhervadtak.
MOPSUS
Daphnis megint kővé válna ha most élne,
Élő pásztorokkal ő meg nem cserélne,
Sebesedne szíve erdők pusztulásin,
Legelő hegyeknek szörnyű változásin.
Pán haragja vége fogyta életemnek.
MOERIS
Pán alatt (úgy hallik) nem szolgált az idő,
Gyümölcstelen, meddő vala az esztendő.
A gazdák is vallják: vékonyan maradtak,
Többet vetettek be, hogysem learattak.
MOPSUS
A Pán botja alatt a nyáj hullott, veszett,
Rosszul bírta magát, egyvelesleg esett,
Sok eltévelyedett, ó be keserves kár,
Ó be gonosz idők! de nincs haszna immár.
A hegyek szentségi tőlünk elköltöztek,
Szomorú arcával tőlünk bucsut vettek.
Elkölt hírek, nevek, fényes böcsületek,
Számakra elrendelt régi tiszteletek.
Pán haragja vége-fogyta életemnek.
MENALCAS
Tarka hírrel jöttem, a Pánt eltemették,
Az új Pánt víg szóval székébe ültették,
Kulcsos városokban már fennyen hirlelik,
A folyó posták is pofássan kürtelik.
Fele neve Pius, felét elragadta,
Ki nagy szél fújt akkor, fülem nem hallhatta,
Pánnak termett, mondják, égig magasztalják.
Hogy onnan adatott, mindnyájan azt vallják.
Okos, igaz, bátor, nyája megőrzője,
Ellenkezőinek erős ellenzője,
Farkas gyapjat nem rúg ő pálcája alatt,
Ment lészen mellette öreg s apró falat.
Nyáját és pásztorit előkeresteti,
Tátva hagyott aklát megint betéteti,
Tágas legelőhelyt ád a juhászoknak,
Jussát, igazságát megszerzi azoknak.
Feltámad meginten a pásztorok napja,
Ami dicső névnek elborult csillagja,
Fogyott seregének kiterül zászlója,
Napkeletrül nyugtig forog lobogója.
MOPSUS
Érzi már az erdő, kifakad zöldsége,
Felvont sátorinak színlik ékessége,
Futnak a patakok, csörögnek, vidulnak,
Hegy, völgy, sziget, liget szépen megújulnak.
Thymfű juhnak, nap virágnak,
Friss víz halnak, társ madárnak,
Fű-kert méhnek, eső rétnek:
A kegyes és jó Pán élte életemnek.
MOERIS
Éljen, vigasztaljon a Pán mindnyájunkat,
Gyöjtse, szaporítsa elosztott nyájunkat.
MOPSUS
Én már hitten hiszem, megváltja sorsomat,
Azért végig fonyom szirmos ostoromat.