Harmincöt év
| Harmincöt év szerző: Móra László |
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Vállam felett itt duruzsol
Harmincöt év darazsa,
Nézegeti, hogy lankadt el
Pásztortüzem parazsa,
Nézegeti hajvetésem
Mint fehérült őszbe át.
Vadvirágos nyári szívem
Sápadtarcú őszre vált.
Harmincöt év minden álma
Sírba fekszik mögöttem...
Álomhamvak, életszírmok
Fonnyadása köröttem.
Papírlapok, – félig írva –
Tőlem kezdve egykoron...
Harmincöt év sok fejfája...
Ebből épült templomom...
Harmincöt év s ezer tervem
Mindegyik csak terv maradt.
Az építést meg se kezdtem,
S az idő már elszaladt!
Elszaladt, mint nyári felhő.
Tán még ki is nevetett...
– Két kis fiam, jó kis Párom:
Fogjátok meg kezemet!
Harmincöt év álomsírján
Ti vagytok a papjaim.
Ti mentsétek multba elszállt
Félig átélt napjaim.
Pásztortüzem parazsának
Ti adjatok meleget.
Szép kis Párom, két diákom:
Fogjátok meg kezemet.
Újabb mesgyém jelkövénél
Ti védjétek lépteim!
S bocsássátok meg, ha voltak
Néktek vétő vétkeim...
Pásztortüzem parazsának
Adjatok új meleget!
– Szép kis Párom, két diákom:
Fogjátok meg kezemet!