Harmincötödik

Harmincötödik szerző: Balassi Bálint

Ezt akkor szerzette, hogy az ő felesége idegensége miatt az régi szeretőjén kezdett szívében megindulni

arra az oláh nótára, azmint az eltévedt juhokat siratja volt az oláh leány


1 Régi szerelmem nagy tüze
     Hamuvá vált vala szinte,
     De ím, nem tudom, mi löle,
     Hogy bennem meg felgerjede.

2 Elvált hív szeretőm miatt
     Új bánat nagy kínnal fogyat,
     De nem látom semmi módját,
     Mint oltsam szerelmem lángját.

3 Mert mint mérges nyíllal lőtt vad,
     Kiből nyílvas ki nem szakad,
     Fetreng, sem élhet, sem halhat,
     Úgy tűr én szívem fájdalmat.

4 Hogy véletlen most Cupido
     Meglőtt az mordály áruló,
     Maga hittel lőn köztünk szó,
     Hogy frigyünk lenne állandó.

5 De hitét ugyan nem állja,
     Frigyét ez fattyú felbontja,
     Elmémet olyra gyúlasztja,
     Ki csak kár, maga is látja.

6 Mert annak édes szerelmét,
     Kinek ígéri személyét,
     Magánál vesztette kedvét,
     Nésze tökéletlenségét.

7 Avval régen gyűlöltetett,
     Azki szerelmével éget,
     Veszedelmemre de siet,
     Hogy bennem gyújt régi szenet.

8 Átkozott, ha nem más móddal,
     Végezd búmot halálommal,
     Ne gyújts olthatatlan lánggal,
     Metszesz keserves kínommal?

9 Vagy hogyha égetni akarsz,
     Mint bolondot, mit játszódtatsz?
     Arra gerjessz, kit megadhatsz,
     Nyerhetetlenre ne gyúlassz!