Harmadik

A Wikiforrásból
Bebek Judit nevére
szerző: Balassi Bálint
az "Magam gondolván" nótájára

Beteges lelkem ismét énnékem
    most új szerelemtől,
Mely betegségem támadott nékem
    az tekintetéből,
Kinek személye, maga tartása
    engemet majd megöl.

Ennek termete igyenes, magas,
    mint szép liliomszál,
Két szép társa közt, mint Venus asszony,
    tetszik, hogy veszteg áll,
Tettetes köztök, mint világos nap,
    ha sűrő köd leszáll.

Bátran két szemét mikor kegyesen
    énreám fordítja,
Ottan szívemnek ő nagy szerelmét
    magához felgyújtja,
Mert csak két szeme az én szívemnek
    felgyújtó fáklyája.

Erkölcse szelíd és szemérmetes,
    emberséggel elegy,
Édes ajaka piros, szinte oly,
    mint jól meg nem ért meggy,
Ékes beszédű, jeles tréfájú
    szavában ő mind egy.

Ki-ki ővéle táncát eljárni
    oly igen kívánja,
Mert mint für után ha magasságból
    magát sólyom rúgja,
Oly nagy sebesen táncát ő járja,
    nem mozdul dereka.

Ily szép s jó lévén, ez kegyest hát én
    miért ne szeressem?
Szeretem bizony, csak viszont ő is
    éngemet szeressen,
Szolgálatomért szemei elől
    éngem el ne vessen.

Víg lészen kedvem, ha ő magához
    éngemet kötelez,
Ha néha-néha gyötreni fog is,
    tudom, megkegyelmez,
Mert hív szerelmem nála énnékem
    nagy jókedvet szerez.

De az én dolgom mint lenne vallyon
    hogyha nem kelletnék?
Megójon engem attól az Isten,
    mert én úgy nem élnék!
Most ha így volnék, s az is törtínnék,
    osztán hová lennék?

Judit nevére méltán nevezték
    őtet keresztségben,
Mert hasonlónak Judit asszonyhoz
    látom mindenekben,
Gerjedek ehhez, mint Holofernes,
    én is szerelemben.

Távozván attól, aki szerelme
    gerjesztett éngemet,
Utána való nagy bánatimba
    éneklém ezeket,
Ajánlván néki szolgálatommal
    együtt szerelmemet.