Harangvirág

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Harangvirág
szerző: Tóth Árpád
(1925) Közlés: Nyugat 1934. 23-24. szám

Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni, nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.

Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjitő titkodat,
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.

Jaj neked, ha most legurul a nap
És kék szépséged áhitata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.

Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.