Harangjárás
1813.
Egy kis fiú nem szokta meg
Sehogy a templomjárást,
S vasárnap, illa nád berek!
Zöldbe szökött mindjárást.
S mond anyja: Hí az égi hang
S szavát ha el nem érted,
Lásd, megharagszik a harang
És maga jő el érted.
S gondolja az: Jön ám, ha tud
A nehéz haranglábtól!
És ucczu, a mezőre fut,
Akár az iskolából.
Kiling, kalang! Elállt a hang,
Anyám azt füllentette!
De jaj! Mi az? Ott a harang
Czammog, kullong megette!
Úgy baktat, hogy szegény fiú
Eszét majd megzavarja!
Tán álom ez? Oh, iszonyú!
Most mindjárt eltakarja.
És vissza, vissza, merre lát,
Utárkon, keritésen!
Így eljut tüskön-bokron át
Templomba szerencsésen.
Azontúl minden ünnepen
Bejött az első szóra,
És nem vár többé sohasem
Személyes meghivóra.